Kettőnk Titka

🌼9🌼

Úgy kapaszkodtam a hatalmas plüsspandámba, mintha az volna a világ legbiztosabb mentsvára minden borzalom elől, pedig anyám már többször is kiabált nekem a földszintről, hogy menjek neki segíteni a zöldségpucolásnál. Mivel nem volt kedvem hozzá, azt hazudtam, hogy tanulok a közelgő dolgozatra, ami a tanár gyengélkedése miatt elmaradt a héten. Egyszerűen csak nem akartam semmit sem csinálni azon a szomorú, vasárnap estén, amikor a közelemben, valahol zajlik nagyban a Lordi koncert. Úgy akartam tenni, mintha a szobám el sem akarna ereszteni, mintha tényleg lehetetlen volna amúgy is, hogy elmenjek a fellépésükre és nem csak a jegyhiány tehetne róla.

Bezzeg Oskari biztosan tök jól érezte magát mindeközben az öccsével. Szerencsés az a kölyök. Amúgy nem is tudtam eddig, hogy van testvére, de akkor azt kívántam, bár ne is lett volna és, mikor már megint azon a szörnyetegen járt az eszem, majdnem bőgni kezdtem.

- Hilla, gyere le, kérlek az emeletről! – jött anyám kiáltása már sokadszorra, mire csak hisztisen belefúrtam az arcomat a párnába először.

- Mondtam már, hogy tanulnom kell, anyu. Hétfőn dogám lesz. – ordítottam vissza neki teli torokból, remélve, hogy végre feladja, de csak nem ment neki.

- Nem baj, akkor is gyere le és tedd egy kicsit félre a matekot! – ismételte, én pedig megint a párnába mélyesztettem az arcomat. – Vendéged érkezett.

Erre a váratlan fordulatra felkaptam a fejemet és értetlenül pislogtam a szürke félhomályban ringó szobám csendjére. Általában nem szoktak ilyen későn meglátogatni, az egyetlen ember, aki valaha is ilyet tett, az Sofia volt, de mivel vele összevesztem, ötletem sem akadt, hogy ki keres ilyenkor. Először azt gondoltam, talán tényleg ő az és békülni akar, de nem szerettem volna nagyon beleélni magam ebbe a vágyálomba.

- Ki az? – kérdeztem hangosan.

- Gyere le és megtudod. Egy fiatalember, azt mondja, a barátod az iskolából.

Hű, milyen gyorsan voltam képes kipattanni az ágyamból és magamra húzni a köntösömet – ugyanis pizsamában voltam – hogy lemenjek és megnézzem, ki az, mivel volt egy olyan rossz előérzetem, hogy ezúttal Oskari tette nálunk tiszteletét, hogy még egyszer, utoljára beszólhasson nekem, mielőtt elindulna a koncertre, amin már lassan ott kellett volna lennie. Levágtáztam a lépcsőn, mintha a messiás elé sietnék és félő, hogy lemaradok róla, aztán, ahogyan megvetettem a lábamat a földszinten és elnéztem az előszoba irányába, valóban a fiú meglepően magas és sötét alakját véltem felfedezni a házunk falai között.

Laza testtartás, halovány mosoly, árulkodó, ravasz szempár. Fájt bevallani, de valahogyan jól esett őt látni, még akkor is, ha a világon mindenkinél jobban haragudtam rá, mert csakis valami különleges oka lehetett annak, hogy a koncert előtt alig fél órával megjelent nálunk. Eltátottam a számat döbbenetemben, tényleg nagyon meglepett ezzel a látogatással.

- Oskari... te meg... mit keresel itt? – kérdeztem makogva és bátortalanul közelebb merészkedtem, mintha nem is a saját otthonunkban lennék.

- Ejnye, Hilla. Nem illik így köszönteni a barátodat. – intett le anya a fejét csóválva és kedves mosollyal az arcán a nála majdnem másfél fejjel magasabb sráchoz fordult. – Ne haragudj rá, egy kicsit szétszórt mostanság. Foglalj helyet nyugodtan, mindjárt hozok neked valamit inni.

- Oh, ne fáradjon, köszönöm, de nem kérek semmit! – szabadkozott angyali hangon Oskari. – Eléggé sietős a dolgom, csak egy pár percig zavarnék, ha nem gond.

- Persze, semmi baj. – mondta neki anya. – Ha bármire szükségetek lenne, a konyhában vagyok. Beszélgessetek csak nyugodtan.

Azzal odébbállt. Ha nem ismertem volna elég jól anyámat, meglepődöm azon, milyen barátságosan viselkedett a fiúval. Tudni illik ugyanis, hogy anya nagyon elfogadó és modern anyuka volt, annakidején azt sem bánta, hogy be akartam festetni a hajam. Apa kicsit ellene volt, de anya rábeszélte a dologra és valahogyan az egész, vad átalakulásomat meg a rockerségemet támogatta. A pasikról még eddig nem sokat beszéltünk, de a fiúk terén sem volt valami válogatós és még úgy is emberszámba vette Oskarit, hogy a srác az igazi gonoszt megtestesítő, fekete démonként jelent meg az előszobánkban, mintha most szabadult volna valamelyik tetováló szalon pincéjében megrendezett sátánista szertartásról. Na, jó... talán ez egy kicsit erős volt, de akkor is...