28 nap//L.S.

1.

Lou,el fogsz késni! - Anya hangos kiabálására ébredtem.
Nyöszörögve próbáltam kinyitni szemeimet,melyeket az ablakon beszűrődő fényes,égető nap sugarai akadádolyztak meg. Hatalmasat sóhajtva kék,kómától izzó szemeimet lassan kinyitva ülő helyzetbe fészkeltem magam. Telefonom után nyúltam,ami az agyám melletti barna éjjeli szekrényemen pihent. Mielőtt feloldottam volna,kikerekedett szemmel pillantottam meg az időt, 7:32, és egy nem fogadott hívásról értesítőt legjobb barátomtól Niall-től. Megkerestem számát és amilyen gyorsan csak tudtam, tárcsáztam.

Lou,merre vagy? -kérdezte kétségbeesett hangon.

Kicsit elaludtam,de minden oké.

Ja,azt észrevettem. -szólt be flegmán.

Nem sokára ott vagyok. -nyugtattam meg.

Akkor 10 perc múlva. Szia! - lecsapta a telefont válaszomat félvállról hagyva,de Niall már csak ilyen.
Sóhajtottam egyet majd a fürdőszoba felé vettem az irányt. Zuhany alá állva kezdtem engedni a jéghideg vizet,hogy egy kicsit felfrissüljek. Mikor már égették a bőröm a a rózsából ömlő cseppek, elzártam a csapot és egy törölközőt tekertem magamra. Egy másikkal nedves tincseimet kezdtem borzolni,hogy minél hamarabb megszáradjanak. Egy gyors fogmosás után tudatosúlt bennem,hogy alig van már időm.
Bazdki,bazdki,bazdki! -sziszegtem fogaim között,míg a szekrényem elé rohantam.
Mégis mi a szart vegyek fel? Anya térített ki gondolataimból,aki semmivel nem törődve rontott be a szobába. 5 perced van a kocsiban várlak! -sarkon fordult és kiviharzott a szobából,maga mögött bevágva az ajtót.
Végül egy szűk,fekete,szaggatott farmert,egy fehér,oldalán csíkos Adidas pólót,és egy egyszerű szürke pulcsit választottam. Kedvenc parfümömmel két nedves pontot hagyva nyakamon trappoltam le a lépcsőn,fekete táskámmal. Egy pár másodpercig álltam cipőim előtt,majd egy fekete-fehér Vans cipőre esett választásom. Kulcsomat felkapva rontottam ki a házból. Anya a kocsiban várt rám. Behuppantam mellé,ő pedig már indult is el,másodperceken belül elhagytuk a felhajtónkat.

Az alig 5 perces út csendben telt,kicsit el is gondolkoztam,de mire feleszméltem a suli előtt találtam magam. Anyának arcára apró puszit hintve fejeztem ki hálámat, majd egy "sziával" szálltam ki az autóból.
Niall már ott várt az ajtóban,így együtt indultunk a terem felé. Szerencsénkre nem volt bent a tanár,így nyugodtan foglaltuk el a helyünket. Még beszélgettünk egy kicsit,de a csengő sikoltó hangjára lassan mi is felkészültünk az órára.

Néhány pillanat múlva már az ajtóban állt oktatónk, de nem egyedül. Mellette egy magas fiú állt. Hosszú,göndör hajtincsei vízesésként ömlöttek vállaira. Fekete farmert viselt,sötétbarna,bőr bokacsizmával. Felsőtestét csak egy szürke póló és egy félig kicipzárólt fekete kardigán takarta. Feje lehajtva volt, Várt egy kicsit, majd felemelte karakteres arcát és megpillantottam smaragdzöld színben izzó íriszeit. Míg én szemeiben gyönyörködtem, ő apró mosollyal arcán tekingetett szerte-szét a teremben.
Jó reggelt,Mrs.Holland! -köszöntöttük kórusban.
Jó reggelt,gyerekek! Ő itt Harry. Pár hete költöztek a városba,viszont addig magántanuló volt. Mától viszont az új osztálytársatok lesz.
Nagyot nyeltem,és idegesen pattogó lábaimat próbáltam lenyugtatni.
Mi van velem? Miért viselkedek így?-kérdeztem magamtól.
Szeretném,ha valaki körbe vezetné a második és harmadik órában,az iskola körül. -jelentette ki. Szemeit pattogtatta az embereken míg végül kékjeimbe fúrta sajátjait.
Louis,szeretném,ha segítenél neki! -mondta apró mosollyal az arcán. Torkomban egy hatalmas gombóc kezdett növekedni,de még időben le tudtam küzdeni.
Fogadjátok szeretettel új társatok!
Keress magadnak egy helyet! -kérlelte Harryt,majd egy határozott bólintással elindult felém.
Néhány pillanat múlva már magam mellett találtam. Mentolos illatát mélyen beszippantva néztem fel rá.
Harry Styles vagyok. Neked mi a neved? -kérdezte smaragdjait szemeimbe vésve.
L..Louis,Louis T..Tomlinson.-remegve hagyták el a szavak a számat,arcom pedig kezdett égni a pírtől.
Örülök Louis! -mondta, majd mosolyogva fordult a tábla felé.
Éreztem ahogy egész órán rajtam tartja a szemét. Minden egyes percben,engem figyelt. Szerintem Niallnek is feltűnt. Egy papír cetlit vágott hozzám. Kékjeim villámokat szórva néztek a szőkére.Majd gyorsan felkaptam a hozzám vetett papírt a kopott padlóról.

Csak nekem tűnik fel,hogy egész órán téged néz? De miért?

Egy "nem tudomat" firkantva a papírra vágtam vissza hozzá. Ahogy elolvastva,fel nézett rám majd egy apró váll húzással lerendezve fordultam a tanár felé.
Még mindig engem figyelt,de valahogy nem akartam ezzel foglalkozni,mégis azon járt az eszem,hogy miért,és hogy vajon milyen lesz végigvezetni ebben a hatalmas épületben.

Sziasztok! Remélem tetszett.😊
Igazából ez az első "könyv" amit írok,szóval remélem nem lett annyira rossz. Véleményeket szívesen fogadok hozzászólásban. ❤️
V