28 nap//L.S.

2.

Gondolataimból a csengő hangja húzott vissza a valóságba. Lassan kezdtem elpakolni a dolgaimat mikor realizáltam,hogy a szünet után szinte az egész napot Harry-vel kell töltenem. Kezeim elkezdtek csúszni a verejtéktől,éreztem ahogy egyre jobban remegek. Csak bámultam magam elé.
Mi a franc bajom van? Vajon miért viselkedek így, mikor Harry-re gondolok? -tettem fel a kérdést magamnak.
Egyik pillanatban egy kezet éreztem magam körül és azt,hogy egyre közelebb kerülök tulajdonosához. Harry volt az. Erős karjai védelmezően pihentek vállaimon. Íriszeimet smaragdjaiba emeltem,majd vesztem el bennük.
Minden oké,Lou? -kérdezte apró mosollyal.
Igen,persze. 
Tértem vissza a valóságba,majd lassan kihúzódtam karja közül.

Folytattam a pakolást,kérdését ismételgetve magamban és hirtelen lefagytam.
Úgy becéztél,hogy Lou? -csúsztak ki a szavak a számon.
Székéből felállva, lassan rámvezette zöldjeit.
Miért talán nem szabad? -tette fel kérdését kissé mély hangon egy kéjenc mosoly kiséretével.
Arcom égett a pírtől,majd helyemről felkelve az ajtó felé vettem az irányt.
Induljunk! -utasítottam. Ő pedig szófogadóan követte kijelentésem.
A göndört előre engedve,láthatatlanul jelnyelveltem el Niall-nek,hogy "ha végeztünk,írok". Válaszul apró bólintást kaptam,majd én is elhagytam a termet.

A büféhez menjünk először! Megéheztem.
Mondtam,és válaszát meg sem várva indultam el az említett helyre.
Szerencsémre volt egy kisebb sor,így volt időm eldönteni,hogy mit szeretnék. Végül egy sonkás szendvicsre esett választásom. Közben becsengettek,így az előttem lévő srácnak már nem volt ideje választani,ezért én következtem.
Jó reggelt! Egy sonkás szendvicset kérnék! -mutattam az említett ételre.
Rendben. -válaszolta,majd egy papír zacskóba húzta.
2.14$ lesz.  Alaposan becsomagolva közelebb rakta hozzám a reggelim.
Pénztárcámat előkapva,idegesen próbáltam az összeget előhalászni.
Már éppen mondtam volna,hogy nincs nálam annyi és mégsem kérem Harry megfogta a kezem. Hirtelen ledermedtem,szívem egyre hevesebben vert.
Majd én fizetek. -bólintott majd zsebéből előhúzott egy fekete tárcát.
Még fizetett én a fejemet lehajtva a földet bámultam,ő viszont nem engedte el a kezem.
Megköszöntem,és sarkon fordulva, Harry-t lehagyva siettem a folyosó irányába. Pár másodperc múlva már ő is csatlakozott hozzám.

Köszi,de nem kellett volna. -mondtam hálás mosollyal.
Holnap visszaadom,ígérem.
Nem kell,tényleg semmiség volt. -bólintott.
De nem. Tényleg visszaadom hiszen... -mondatomat nem bírtam befejezni,mert egy határozott mozdulattal magához rántott, majd gyengéden a falnak lökött. Szemei feketén izzottak. Egyre közelebb hajolt,már a nyakamon éreztem heves levegővételeit.
Nem kell visszaadni,szívesen tettem. Neked bármikor. -súgta halkan a fülembe.
Mosollyal az arcán távolodott el tőlem,íriszei immár smaragd színben pompázva.
Menjünk! Már nagyon kíváncsi vagyok az iskola minden egyes zugára!
Ahogy ezek a szavak elhagyták ajkait balra fordulva tűnt el a végtelennek tűnő fehér folyosón.

Lélegzetem próbáltam visszaállítani a normálisra,közben az arcomon égő pírt takargatva indultam utánna.
Mi a szar volt ez? -tettem fel magamnak a kérdést,lépteimet kicsit megszaporázva.
Elég hosszú lesz ez a nap. -fújtam ki a levegőt az öltöző előtt álló fiúra pillantva.

Sziasztok! Nem lett annyira hosszú,ez a rész kérlek nézzétek el ezt nekem. Remélem azért tetszik!😊
V