28 nap//L.S.

5.

Hazaértem nem is köszöntem senkinek csak ledobtam a táskámat a frissen mosott parkettára. Az sem érdekelt ha elázik. Csak egyedül akartam lenni.Egyedül,mint mindig.Szobám ajtaját kettőre zárva indultam engedni magamnak egy jó meleg fürdőt. Tényleg csak lazítani szerettem volna egy picit. Lassan levettem a ruháimat és mint akit kényszerítenek mélyedtem el a kellemes illatú habok között.

Elég sokat elidőzhettem bent,hiszen tisztán emlészem mikor elvonultam egészen világos volt most pedig már az utcai lámpák festik narancsra a sötét szobám falait. Éreztem ahogy elgyengül a testem és már nem birok megállni  a saját lábaimon. Meg kellett fognom az ágyam oldalát nehogy összeessek. Nem is kínoztam tovább magam,lefeküdtem és elmerültem gondolataimban.Egy hét telt el. Nem is beszélgettünk,nem is néztünk egymásra sőt igazából nem is nagyon találkoztunk kivéve ugye a közös órákat. Ezer meg ezer gondolat és érzés cikázik a fejemben, a szívemben az egész testemben. Nem tudom őket leírni és elmondani sem valahogy csak úgy vannak,és ezeket mind Ő váltja ki. Azt hiszem hiányzik,de nem hianyozhat. Semmilyen kapcsolat nincsen köztünk és nem is lesz. De,mégis úgy érzem üres vagyok nélküle. Talán ez lehet a baj. Túl gyorsan kötődöm. De,azok után amiket az öltözőben mondott mégis lakozott ott nagyon mélyen bennem egy icipici remény. Talán.

Hasam hangos kordulására eszméltem fel ahova hirtelen kaptam a kezeimet apró testemet átkarolva. Eszembe jutott,hogy nem is ebédeltem,sőt szerintem már a vacsoráról is lemaradtam. Jobban belegondolva tegnap sem nagyon ettem semmit,csak egy szendvicset amit a büfében vettem,de azt sem teljesen mert Niall elkérte a felét,és azoknak a könyörgő kék íriszeknek ki tudna nemet mondani. Meg amúgy őszíntén egyáltalán nem kívánom az ételt. Egész nap Harry-n jár eszem,másra nem is nagyon tudok gondolni. Fáj,hogy nem tudhatom magam mellett,és ez az minden más érzést elnyom. Sőt az is lehet,hogy most is éppen egy másik csajt döngöl a matracba.

Ahogy átjártárták az agyam ezek a gondolatok már éreztem is legördülni az első forró könnycseppem majd követte egy másik. Hasra fordulva engedtem ki magamból a maró bánatomat. Csak sírtam és sírtam arra ügyelve nehogy felkeltsek valakit vagy az ébren lévők meg ne hallják. Mégis ordítani akartam,üvölteni,törni-zúzni, de mégsem tettem. Minden erőmet elvették a gondolataim. éreztem,hogy egyre vizesebb lesz arcom alatt a huzat,ezért nehezen felemeltem a fejem és magzatpózba verve magam próbáltam lenyugodni. Kisírt szemekkel és vérző szívvel hallgattam ahogy az autók kerekei végighajtanak a vizes aszfalton. Minden egyes pislantásssal nehezebbek lettek a szemeim,míg végül lassan elnyomott az álom.

Szokásosan telt a reggel. Lassan,de felkeltem,viszont éreztem,hogy napról napra egyre gyengébb vagyok. Beérve a fürdőbe felkaptam magamra egy felsőt nem foglalkozva vele,hogy valószínűleg már volt rajtam. Lomhán átbukdácsoltam a földön heverő szennyeseimen,hogy legalább a fogamat megmossam. Éppen nyúltam volna a fogkefémért,mikor belepillantottam a tükörbe és amit láttam az ledöbbentett. Arcom be volt esve,szemeim alatt kék és fekete karikák díszelegtek,íriszeimet pedig vér borította. Csak néztem magamat a tükörben,és egyszerűen el kapott a sírógörcs. Könnyek helyett egy erős nyomást éreztem a gyomromnál és már rohantam is pár centivel arrébb. A WC fölé görnyedve adtam ki magamból azt a kevés folyadékot amit megittam. A lehúzójába kapaszkodva egyenesedtem fel majd egy gyors fogmosás utan itthagytam ezt a borzalmas helyiséget.

A szobámba átlépve láttam,hogy itt sem jobb a helyzet. Mindenhol ruhák kupacai,telesírt zsebkendők,néhány csokis papír hevert a földön. Az ébresztőnél hamarabb keltem,bár igazából nem is nagyon tudtam aludni,épp hogy csak pár órát. Rengeteg időm volt még indulásig ezárt csak ledobtam magam az ágyra,hogy egy kis energiát szedjek magamba. Elfeküdtem az ágyon majd bal oldalamra pillantottam ahol a telefonom pihent,még a szőke barátomtól kapott púderrózsaszín tokomban. A kedvenc színem volt  és ezt Niall is tudta ezért választotta nekem,ráadásul még csillog is. Emlékszem mikor megkaptam annyira örültem,hogy csak úgy ugrándoztam. Mostmeg ahogy ránézek elkap a hányinger. Undorodom a régi énemtől.A készülék után nyúltam és leszedtem róla,végül messzire hajítva a szobám végébe már csak a fekete telefonra koncentráltam,így már valahogy jobban tetszett. Felvillantva a zároltképernyőmet egy csomó nem fogadott hívás és olvasatlan üzenet fogadott. Csak Niall volt az. Nem nagyon foglalkoztam vele csak csak bepötyögtem, hogy 'nyugodjon meg még élek',bár tudom,hogy a suliba úgyis le fogja ezért szedni a fejem.