Hibrid II. [Bosszúállók ff.]

5.A harc vége

Nehéz volt nem észre venni, hogy Steve nagyon megviselt. A ruhája szakadt és koszos, a szakadások alatt kisebb nagyobb hegek éktelenkedtek. Csak megingattam a fejemet. Tudta, hogy önszántamból nem csinálnék ilyen balgaságokat így feszegette tovább a témát. Csak szó nélkül lépett oda mellém.
-Vedd fel a páncélt, ne sérülj meg még jobban és persze nem is illő khmm tudod így lenni..!-simogatta meg az arcomat, majd el lépve tőlem kifujta a szuszt. Thor a kezemre adta az említett karkötőt amit megerintve nanaszalak feszültek meg a testemen és eltakarta az alsóneműmet ami az előző használat végett jól látszódott. Thor felhuzott és elindultunk az utca másik felére ahol több idegen is volt. Mire mi el értünk az említett kis csapathoz Steve a pajzsát előre hajította és úgy ütött le pár ellenséget. Thor a kalapácsával adott nekik míg én a fájós regenerálódásban lévő testrészeimet kissé megráztam felkészülés képp majd úgy ugrottam nekik. Percek múlva a kimerülés határán voltunk. A félistenség mellettem izzadtan és fáradtan harcolt még a kapitány a sebeivel küzdött úgy láttam elvesztették ezt a csatát, már épp készültem volna megszolalni, hogy menjünk innen, mert féltem őket, mikor láttam ahogy Steve a füléhez nyúl. Sietve bicegtem mellé és nyomtam a fülemet a fülèhez, hogy halljam mit mondanak az adó vevőn. Nath hangját fedeztem fel.

-Srácok... Srácok be tudom zárni azt hiszem be tudom zárni!-mondta remegő hanggal. Erre felcsillant a szemünk.

-Hát akkor zárd be Nathasa!-mondtuk mind a hárman egyszerre.

-NE! -NE TEDD!- Csatlakozott be Tony a beszélgetésbe.

-Miért?-értetlenkedtünk egyszerre.

-Egy bomba tart a város felé!- ahogy ezt kimondta kitágult a szemem és egy pillanatra az égre tekintettem.

-Hát az nem lenne jó, ha becsapódna...-gyűrtem össze a szemöldökömet.

-Nem ,úgy van ezért is találtam neki egy jó helyet.-válaszolt az öcsém.Egy pillant alatt rájöttem miért nem szeretné bezárni a portált.Illetlen módon ,de kikaptam a hangszórót Steve füléből.

-Tony mekkora töltetet lőttek ki? Nem lehetne csak a vízbe hajítani?-kérdeztem aggódó hanggal miközben kissé Steve mögé léptem, hogy fel fogja Steve teste az űrlény darabokat amit Thor elpusztitott mellettünk.

-Szerinted én nem gondoltam rá? Jó helye lesz a lyukba hidd el!-nyugtatott meg.

-Jó de vigyázz magadra!-néztem fel az égre ahol meg pillantottam őt.

-Mint mindig Bellám, mint mindig, szeretlek!-Köszönt el, mialatt felettünk is átrepült a hátán a bombával.

-Én is!-halkult egy Steve adó vevője amit vissza is adtam neki, ő vissza helyezte a fülébe és némán figyeltük az égbolton a portált ami felé közeledett a testvérem. Nath halk hangját hallottam meg Steve füléből..

-Nem tudom meddig bírom még...siessetek!- erre mondatára mind a féreglyukra tekintettük amiben éltünt Tony. A szívem a torkomba dobogott és hamar leizzadtam .Pár pillanat el telt de még mindig nem történt semmi a lények ugyan úgy áramoltat ki. Majd, minden lény körülöttünk egyre lassabb lett és mint sziréna úgy üvöltöttek egy fájdalmasan utoljára mielőtt össze estek és kis fémes koppanással a földre hulltak.

-Megcsinálta, el sem hiszem-kaptam oda számhoz hisz nem hittem, hogy sikerül neki. Pillanatok teltek el, de Tony nem tért vissza. Idegesen kaptam ismét Steve adó vevőjéhez, de az nem bírta kapcsolni a testvéremet... Sok féle mód lepergett a szemem előtt, hogy miért is nem válaszol a legrosszabbaktól minden számba jött  így panikolva hebegtem míg nem Romanoff törte meg ezt.

-Figyeljetek, nem szeretném ezt kimondani, de bekell zarnom a kaput...-

-Nem még nem!-Tiltakoztam hisztérikusan.Erre Steve egy kézzel kissé hatra tolt, majd ő válaszolt Romanoffnak helyettem.