Láttalak már valahol [L.P.] (BEFEJEZETT)

10

Emily

Bár furcsa, de már egy napja nem láttam Liamet. Ez így elég kevésnek mondható, a mi esetünkben mégis más a szitu. Miután feljöttem a lakásba, Nina egyből a kérdéseivel bombázott. Mindenről részletesn beszámoltam neki, hiszen csak a legjobb barátnőmről van szó, és egy kicsit meg is voltam ijedve, hogy elítéli Liamet, de semmi ilyen nem volt. Meg sem lepődött. Igazából mindent tudott. Örülök, hogy nem mondta el, hiszen sokkal jobb az adott személytől hallani. Amit pedig Liam mondott? Furcsa. Bár kicsit nehezebb lesz így vele, de még mindig nem ez a legrosszabb. Ráadásul állítása szerint már sokkal jobban van, úgyhogy nem aggódom érte, mert tudom, hogy jól lesz. Segíteni fogok neki. Mindenben rendben lesz vele. Egyszerűen minden ami történt vele, elég sok fájdalommal jár, ő mégis kibírta, itt van, és egy életerős férfi. És én itt leszek neki.

Ma átjönnek a srácok, vagyis inkább tíz percen belül itt lesznek. Nekem is beszélnem kell velük, és Lena is kijelentette, hogy fontos mondandója van. Igazából azon kívül semmit nem csináltam ma, hogy ide-oda mászkáltam a lakásba, ezzel irritálva Ninát, aki végül elküldött, hogy tegyem magam hasznossá, amiből az lett, hogy utánanéztem a fiúk öltözködésének, és kicsit elidőztem Liam képei felett, de tényleg csak egy kicsit. Igazából még mindig azt csinálom, mert volta olyan okos, hogy a másik négy fiúnak a ruháit csináltam először. Ez a fiú egyszerűen túl tökéletes.

***

- Megjöttünk! – lépett be Lena üvöltve, mögötte Adam és Tom a fejüket fogva intettek, mikor rájuk kaptam a tekintetem, és azzal a mozdulattam lecsuktam a laptopot. Furcsa Adamet látni. Mikor utoljára beszéltünk - ami elég régen volt – akkor is összevesztünk.

- Halljuk – jött ki Nina a szobájából, és szépen megölelte Lenát, mire én is felálltam és odaléptem a lányhoz, és a karjaimba zártam, mikor Nina már Tomnál járt. A fiút is megöleltem, majd elsétáltam vissza a kanapéhoz, Adamet otthagyva. Eléggé megbántott, így most nincs kedvem vele jópofizni.

- Mi a bajod Emily? – kérdezte Adam halkan és kicsit csalódottan.

- El kell mesélnem, vagy rájössz magadtól? – kérdeztem flegmán.

- Mi történt? – kérdezte Lena Ninától, aki csak megrázta a fejét, hogy fogalma sincs.

- Még mindig a múltkorin vagy kiakadva? – kérdezte veszekedő hangnemben.

- Még neked áll feljebb? Jelzem te bántottál meg engem, úgyhogy rohadtul ne te legyél kiakadva! - szóltam rá mérgesen, de közel sem ordítva.

- De most mond, hogy nem volt igazam!

- Nem Adam, rohadtul nem volt igazad. Ő egy jó ember, és nem kell egyből rosszat gondolni róla! – jelentettem ki dacosan.

- Mit mondtál neki? – nézett Nina Adamre.

- Hogy Liam össze fogja törni a szívét. És igazam van, mert egy alkoholista nőcsábászról beszélünk! – mondta nekem szájbarágósan, mintha egy óvodással akarná megértetni, hogy ne egyen homokot.

- Szerintem vegyél vissza, de nagyon gyorsan! Lehet, hogy Liam alkoholproblémával küzdött, - emeltem ki a küzdöttet, hogy múlt időben van – de attól még jó ember, és már megváltozott. És hogy nőcsábász-e? Ki tudja! Bár pár napja közölte velem, hogy fontos vagyok neki, és ezért elmesélt magáról szinte mindent, ráadásul tegnap, mikor majdnem megcsókolt, nem úgy tűnt, mint akinek egy éjszakára kellek! Sőt, mikor nála aludtam, egy ujjal nem ért hozzám! Nem tudom miért fáj neked, hogy próbálok boldog lenni, de én azt hittem, hogy a legjobb barátom vagy! – mondtam már üvöltve a végét.