Láttalak már valahol [L.P.] (BEFEJEZETT)

18

Emily

- Állj már meg! – kiabált utánam Lena.

- Igen? – fordultam hátra kicsit durván.

- Ne legyél agresszív, nem rám haragszol. Miért vagy így kiakadva? – kérdezte egyből kedvesen.

- Oké, lehet kicsit túlreagáltam, megbántam, hogy így ordibáltam, de kijött. De őszintén, ezt érzem. Fáj, hogy nem tesz annak érdekébe, hogy nyilvános legyen. Tényleg jobb ez így, jobb a karrierjének, meg az én életemnek, de vágyom ezekre az apró dolgokra, amik így nem adatnak meg.

- Akkor rossz emberrel kezdtél – közölte velem a szomorú és kegyetlen igazságot.

- Szeretem őt, tényleg, de miért megy bele ebbe a kamubaratnős dologba?

- Nem hallgattad végig. Túl dühös vagy rá, ami jelenleg nem jogos, de részletkérdés. A lényeg, hogy nem kell így kiakadni. Lehet visszautasította, és az is lehet, hogy nem tehet mást – közölte kedvesen. Miért vagy ilyen reális Lena?

- Oké, elcsesztem – tártam szét tehetetlenül a kezem.

- Nézd, az ott nem Harry? – nézett át a vállam fölött a lány, mire megláttam a kabátban görnyedő alakot a fal mellett.

- Menj vissza nyugodtan Niall-höz, majd beszélek vele.

- Milyen Niall? Nincs semmilyen Niall – vágta rá, talán túl gyorsan is, mire egy ugyan már pillantással elhallgattattam.

- Erről még beszélünk. Most menj nyugodtan, de légyszi mond meg Liamnek, hogy attól még este beszélnünk kell.

- Elmondhatom neki, hogy szereted?

- Nem. Na szia – küldtem felé egy puszit, mire nevetve és szemforgatva visszavonult.

Odalépkedtem a fekete alakhoz, és óvatosan megsimítottam a vállát, mire megfordult és megláttam a könnyes szemeit. Szoros ölelésbe vontam.

- Azt mondta, nem szeret már – kezdte el kérlelés nélkül, hüppögve.

- Te is tudod, valószínűleg miért tette – utaltam Simonra és a mocskos játékaira.

- De ezért fáj mégjobban. Nem harcol velem!

- Tudod te is, hogy ez többről szól. Itt a dolgok nem úgy történnek, ahogy mi akarjuk.

- Tudod, Liam nagyon szeret téged. Látom rajta. Éppen ezért nem is értem a mai kiborulásodat.

- Hidd ez Harry, én sem. Kicsit besokalltam, túlgondoltam, és robbantam.

- Ja vágom, női gondok, mi? – incselkedett.

- Látom jobban vagy – dörmögtem.

- Lófaszt. Csak már unom. Nagyon – sóhajtott mélyet.

- Nem tudom, hogy közöljem vele, hogy megbántam.

- Jó a beszélőkéd Em, találd ki – simította meg a karomat, mire hozzá bújtam.

- Tudod Harry, adj neki időt. Hiányozni fogsz neki. Vagyis nyilván most is, de az idő múlásával rosszabb lesz. Majd ő is rájön – simítottam meg az arcát.

- Köszönöm – suttogta, és egy puszit nyomott a homlokomra. – Menjünk haza.

- Menjünk – mosolyogtam rá, és bepattantam a sárga taxiba.

***

- Szia – lépett be a szobába Liam félénken.

- Szia – motyogtam neki vissza, és lefagytam a ruhák között állva.