Láttalak már valahol [L.P.] (BEFEJEZETT)

23

Emily

Ez is eljött. Megyünk haza. Félig nagyon örülök neki, félig pedig nagyon szomorú vagyok. Imádtam ezt a csapatot, akikkel nap mint nap együtt dolgoztam. Nagyon megszerettem, szinte mindenkit, de azért remélem legközelebb is én jövök. Aztán itt vannak a fiúk. Nagyon belopták magukat a szívembe. Nehéz lesz, hogy ezek után ne hiányoljam őket, amiért nem töltöm velük életem minden második percét. Aztán persze Liam. Nagyon aggódom, mi lesz ezek után. Bízom bennünk, és a szerelmünkbe, de akkor is más lesz. Egész éjszaka az összeköltözési ajánlatán agyaltam. Első hiba, hogy jelenleg neki más a barátnője, legalábbis köztudatban. Második, hogy eddig állandóan össze voltunk zárva, szükségünk lehet egy kis külön lakott időre, bár sejtem, hogy nem sokat fogunk külön aludni. Aztán pedig saját magam. Nem akarok bekerülni a köztudatba, és az újságokba, sem bajba keverni Liamet, hogy esetleg valahogy rosszul mennék ki. Vagy eleve ki se mehetnék? Szóval, mivel elvileg semmi közünk nincs egymáshoz, ezért inkább finoman megbeszélem vele, hogy nem jó ötlet.

- Emily, minden oké – simította meg a karomat Lena, lent a hallban.

- Eljössz velem mosdóba? – néztem rá kicsit kérlelőn, mire megfogta a karomat és elhúzott a mosdóig.

- Na most pedig mesélj szépen – értette meg egyből, miért is hívtam magammal.

- Liam azt akarja, hogy költözzek hozzá – nyögtem ki halkan.

- MIIIII? – kezdett üvölteni, mire a szájára tettem a kezem.

- Nem fogok! – néztem rá jelentőségteljesen, mire megnyalta a kezem. – Fúj!

- Mi az, hogy nem fogsz? Dehogynem! Bolond vagy, te nő? – nézett rám úgy, mint egy földönkívülire.

- Több indokom is van. Első: a köztudatban nem én vagyok a barátnője. Második: elvileg nincs közöttünk semmi, és ha egy házból járkálunk ki-be egyből leesik mindenkinek. Három: nem fogom őt és magamat emiatt kellemetlen helyzetbe hozni, hogy magyarázkodni kelljen. Érted már?

- Mondjuk ez logikus, de ha vége, simán hozzá költözhetsz.

- Jót fog tenni nekünk egy kis külön lakott idő – vontam meg a vállam.

- De valószínű nem fogtok sokat külön aludni, de lenni se.

- Tudom, de félek. Félek, hogy mi lesz velünk – sóhajtottam egy nagyot.

- Tudom szívem, tudom, de attól még ne aggódj – ölelt meg.

- És veled meg Niall-lel mi lesz? – érdeklődtem.

- Nem tudom, nem aggódom ezen. Jól elvagyunk, majd valamit csak kitalálunk. Meg mi nem vagyunk abba a helyzetbe, mint ti. Neki nincsen kamubarátnője, meg semmiféle hátráltatója a kapcsolatunknak, szóval, ha úgy döntünk, simán lehetne nyilvános.

- És akarod, hogy az legyen?

- Nem tudom, Em. Furcsa ez az egész – vonta meg a vállát.

- Szeretlek Lena – öleltem meg újra.

- Én is szeretlek – ölelt vissza.

- Menjünk, mert a végén itt hagynak – nevettem fel, és elindultam kifelé.

- Hol voltatok? – kérdezte Liam, mikor visszaértünk.

- Mosdóban.

- Csoportosan? – nézett rám furcsán.

- És még mindig meglepődsz? – nevettem fel, és adtam neki egy puszit.

- A lányok furák – jelentette ki.