Tizenenegyedik fejezet - A leszámolós!

12 3 1
                                    

Másnap reggel érkezett meg a felmentősereg menő latexcuccban a szerelembokor bűnbarlangjába, ami igazából egy tó árnyas partja volt. Fűzfák nőttek a partján, kövezett ő vezetett a partján, még egy kis móló is volt, ami mellett kikötöttek egy csónakot, hogy be lehessen evezni a tó közepén lévő kis szigetre.

– Milyen romantikus – mondta Szusi bepárásodó szemüveggel.

– Nem érünk rá a szenilitásodra! – morogta Esti és megtörölte Szusi szemüvegét, hogy tisztán lásson. – Mta mondd meg neki.

– Pill, épp nem figyelek.

Mta akkor épp gyors elmentette a hely koordinátáit, hogy visszajöhessen ide a pasijával csónakázni.

– Srácok, ne már – tette csípőre a kezét Penkék is, ami egy kicsit nehéz volt, tekintve hogy ott volt a harci kapája az egyik kezében. – Meg kell mentenünk Diót?

– Ha nem vigyáz magára, amúgy se lehet lovag – jelentette ki Mta és mosolygott, emrt a pasija csupa szivecskét küldött neki vissza. – Aww, kis cukormókus.

– Elveszem – fenyegette meg Esti.

Mta megpróbálta ezt megakadályozni. Közven visított. Penkék megpróbált szót emelni amellett, hogy hagyják már ezt az egészet, indulni kéne. Szusi sírt, Engz meg az öklét tömködte a szájába, hogy ne figyeljenek rá, mert úgy jobban tud videózni. Tonhal még mindig hülye volt ehhez az egészhez.

És akkor! Hatalmas robbanás-szerű hangot hallottak (ami nem is robbanás volt, mert a szerelembokor nyilván nem akarta felrobbantani a sétányt, aminek a karbantartására három kertészt is fizetett) és hatalmas füstfelhő (szárazjég) közepette megjelent a Dickpic-robot, Dio és a szerelembokor!

– Mi az a zöld – kérdezte Penke.

– Passz, sose láttam az ipsét – válaszolta Esti és gyors lefuttatott rajta egy Google képkeresőt. Az eredmény láttán elakadt a lélegzete. – Ez egy!

– Egy mi! – kapott a szívéhez mindenki!.

– Egy Bokrusz Amorusz! Biztosan elcsavarta Dio fejét!

Szusi megint sírt.

A szerelembokorWhere stories live. Discover now