A szerelembokor

Epilógus

~Hat évvel később~

– Én, Mta, a Szent Kapa Társulat nagymestere, ezennel kinevezlek a rend lovagjává, Dijó. Emelkedj fel és vedd magadhoz a fegyvered.

Dio fölkelt és felvette az aranyozott kapát. Csak azért aranyozott, mertfelvetette, hogy a rózsaszíntőle gy kicsit kasztráltnak érezné magát és Mta végül megkönyörült rajta. (Lehet, hogy aláírásgyűjtést is indított érte interneten. Lehet, hogy Penke volt az első aláíró. Őt tizenegyezer-háromzázöten követték, Mta akkor vette észre, hogy ez van és letiltotta az egészet a retekbe, mert A Szent Kapa Társulat titkos, mint az asszaszinok az Assasin's Creedben.)

Dio a magasba emelte a kapáját és a többiek tapsoltak. Szusi sírt.

Dio odament Penkéhez, hogy megköszönje neki a tanítást.

– Köszönöm a tanítást.

– Heh. Azért a gödörásási-képességeiden még van mit lyavítani.

– És ezt az mondja nekem, aki nem tud egy nap két tábla szőlőt bekapálni.

Penke nevetett, aztán kicsit elpirult.

– Te Dio.

– Mondd.

– Eljönnél velem valahova kávézni?

Esti felvonyított az égre, Engs vele üvöltött, mert már abbahagyta a filmezést, és most az idegességtől nem tudta minél gyorsabban összeszerelni a cuccot. Szusi kisegítette, kamerázott helyette mobilról. Mta a fejét csóválta és úúgy döntött, neki itt több dolga nincs és inkább lelép.

– Penke – Dio a vállára tette a kezét.

– Igen?

– Ha ezt még egyszer megkérded, úgy valaha...

– Igen????

– Akkor elkaparlak.

– Huh, reméltem, hogy ezt mondod – kapott a szívéhez Penke. – Szusi, jössz nekem egy havi kosztpénzzel!

– Ti fogadtatok – törölgette a szemét Esti. – Ti ilyesmiről fogadtatok. Tifogadtatokerről. Hogyaza makkosmáriai bánatos szűz kapna oldalba...!

Tonhal bágyadt mosollyal szemlélte a jelenetet az akváriumából. Még midnig hülye volt az egészhez.

Slut

Sziasztok köszi hogy olvastátok!!! Nagyon örülök, hogy ittvoltatok velem a történet végéig, külön köszönöm a nem anyagi támogatást is az összes szép lánynak ;)(;

Gyüjcsetek aláírást, hogy Etelka visszatérjen egy HARMADIK évadban!!