A ló az életem

2019.06.12. Válaszok

-Elnézést kérek, de a lányom nem mindig tudja mi az illem- hát nagyon nem.
-Elnézést, megtudhatnám mi folyik itt, ha már egyszer enyém ez a hely?
-Sajnos a versenyen Anna nem tudott részt venni, mert ahogy már említette, más elfoglaltsága volt. Amond-ot azért hagyták ott, hogy másnap el tudjak érte menni- mégis mi ez a hülyeség?
-Megértem, hogy Ön úgy gondolja ez a mi hibánk, de senki sem tudott lényeges információval szolgálni erről a lóról. A névtáblája szerint Csodának hívják. És most Molli beviszi a lovat az istállóba, maga és a lánya bejön velem a társalgóba ahol megbeszéljük mi történt. Miután végeztél te is gyere- nézett rám Anyu ellentmondást nem türő hangon.
-De nem akarom, hogy tovább hozzáérjen a lovamhoz!- nem értem Bella, miért nem szólt erről a lányról.
-Anna elég legyen! Most velem jössz és az istálló tulajdonosával, ...-itt anyura nézett hisz még be sem mutatkozott.
-Léna.
-Lénával ahol leülünk és beszélgetünk. És szeretném ha nem beszélnél nekem vissza vagy Amond-ot itt hagyjuk és soha nem látod viszont!- kiabálta olyan komoly hangon, hogy még én is megijedtem.
- Indulás!- nézett anyu.

Amond. Valahogy sokkal jobban illik rá mint a Csoda. Ahj, már megint minden tiszta kosz, ezek szerint lesz majd még egy köröm. Sajnos a lovászok nem mindig dolgoznak megfelelően ezért, tudom anyu megkért, hogy siessek mégis, még megitattam.

A társalgóban múlt héten lettek befejezve a felújítási munkálatok. Már nagyon ráfért a 100 éves épületre, hogy új fényben tüntessék fel. Hosszas kérlelés után a falat halvány kékre festették, de a fényképektől, amiket még az első tulaj hagyott ránk, lett az igazi, a régi bútorok helyére egy sokkal jobban passzoló nagy kerekasztal került, amely ha szükséges kinyitható.
A beszélgetés nagyrészéről lemaradtam, mert már ezt hallottam:
-Tehát azt ajánlom megoldásnak, hogy Amond itt marad ahol Anna, miután ide telefonál, bármikor jöhet, de Millió ugyan úgy lovagolhat rajta-ebben a pillanatban Anna rontott ki az ajtón és ahogy meglátott megtorpant és hozzámvágta a szavakat:
-Remélem boldog vagy!-de csak azután láttam a könnyeket csillogni a szemében.
-É.. Én sajnálom.
-Mégis mit, hogy lovagolhatsz a lovamon?- ekkor megjelent a nagy tölgy ajtóban Norbert, Anna apukája, akinek a neve az istállóban jutott eszembe.
-Anna menjünk, holnap megbeszélitek. Sietnem kell. Köszönöm és sziasztok- ezzel a végszóval távoztak.