A ló az életem

2019.06.13. Az új dolgozók

A tegnapi nap kavalkádja után ma majdnem minden rendben ment. Délelőtt díjugrató edzés volt, az eső miatt a fedeles pályán. Ahogy a házon, itt is kellett már a felújitás. Az épületben 10 boxos versenyistálló került kialakításra. A kiépített nézőtér mellett a versenyek alkalmával büfé is üzemel. A meleg nyári napok miatt klimával is felszereltettünk a hatalmas csarnokot. Sajnos én nem tudtam ma részt venni rajta, mert új lovászok kezdtek. És rámhárult a feladat, hogy körbevezessem Őket.
-Sziaszok! Molli vagyok. Lehet nem tudjátok ki vagyok, ezért elmondom, hogy Anyukámé ez a lovarda- említettem meg, hogy ki is vagyok- Indulhatunk? Itt van mindenki?-egy, kettő, három; úgy emlékeztem négyen kezdenek ma.
-Azt hiszem Boti beteget jelentett, ma nem jön-adott választ a kicsit őszülö és öredő férfi- Arnold-nak hívnak, a többiektől ne nagyon várd a bemutatkozást, mert az is csoda, ha egyáltalán megszólalnak.
-Rendben. Akkor kezdjük. Tehát a kapu mellet balra van a nagyház. Ott van egy társalgó és egy mosókonyha, ha valamiért nem müködnének a szállásotoknál lévő gépek. Mellette van a parkoló. Jobbra,-fordultam át a másik írányba- van a homokos pálya, mögötte pedig a fedeles. És ahol talán a legtöbb feladatotok lesz, az istálló.- a nagy ajtón átlépve mind a hármuk eltátottak a szájukat döbbenetükben-Zabolás 16:00-kor, ha lehet ne nagyon csusszatok meg vele. A mennyiségek ki vannak írva a boxajtóra. Az abrakos balra- mutattam rá az egyetlen piros ajtóra az épületben- a nyerges jobbra. A lovak legelöit Augusztusszal fogjátok megnézni, jegyezzétek meg az Ő szava szent és sérthetetlen. Azt hiszem már csak a szállásotok van hátra. De mielőtt odamennénk van valami kérdés?
-Mikor beszélhetünk Anyukáddal?- tette fel a kérdést a barna hajú, zöld szemű.
-Sajnos most a héten nem tartozkodik itthon, ezért hozzám vagy Auguszthoz tudtok fordulni, de Ő már elment. Mit szeretnél kérdezni?-velem miért nem akarja senki megosztani a nyügös baját?
-Csak a szállással kapcsolatban, hogy mikor költözhetünk be?
-Máris megmutatom és választanak egy tetsző szobát, amiben lehetőleg nem lakik még senki, és azonnal.
-Köszönöm. Egyépként Ádám vagyok.
Kimentünk az istálló hátsó ajtaján ahhonnan remek kilátás nyilik a legelőkre, a csodálatos kerti tóra és padogára.
- Ha éppen nincs semmi dolgotok nyugodtan kiülhettek gyönyörködni a tájban- rámutattam a kicsit öreg épületre- ez lenne a szállás, ez is felújítás alá fog kerülni még a nyár folyamán. A kulcsokat a szobák ajtajában találjátok, ezek között van egy kulcs a szobátokhoz egy az épület ajtajához. Az épület elrendezése kicsit furcsán van megoldva, tudom, de remélem nem lesz belőle probléma- beléptem az ajtón ami mögött egy kész káosz fogadott. A földön szétszorva hevertek a ruhák és a sáros lábnyomok sem árulkodtak valami jó dologról.
- ó, hogy az a. Mégis mi a fene történt itt?- kiabáltam el magam.
Szépen sorban mindenki megjelent a ház folyosóján, ahol megcsodálhatták a remekmüvüket. A legtöbb szempárban meglepödöttséget fedeztem fel, kívéve Marton és Amanda szemében.
-Most kérdezzek vagy elősször szeretnétek összepakolni és utána osztanátok meg velem mi történt?- már megint min vesztek össze. Ők az egyetlen pár akik mindenen képesek összeveszni, és ezt mindig más is megtapasztalja, milyen is az amikor ezek ketten ki nem állhatják egymást.
-De most, hogy így eggyütt vagyunk be is mutatkozhattok egymásnak, az új lovászok -- minden itt dolgozó. Amanda te összetakarítasz itt, Marton te pedig körbevezted az új társaidat a házban. Egy óra múlva mindenki legyen a homokos pályán, ha esik még akkor a fedelesben, nem érdekel semmi kifogás, mindenki aki itt dolgozik ott lesz. Adjátok tovább azoknak is akiknek ezt a kuplerájt nem kellett látniuk- akadtam ki. Teljesen, oké, hogy anyu nincs itt, de attól még nem kell felborulnia mindennek.

Ezekután felmentem a házba ahol végre készítettem magamnak reggelit és lementem megnézni, hogy van Csinos és Amond. A tegnap megbeszéltek szerint ma Anna jönni fog, hogy lovagolhasson.
- Szia Molli-köszöntött Petra, a legjobb barátnőm. A szőke göndör haját most lófarokba kötötte és barna szeme előtt szemüveg ült. Már ötödik óta elválaszthatatlanok vagyunk.
-Szia-öleltem meg- lovagolni jöttél vagy segíteni?- Ő már szerves tagja a családnak, de csak idén sikerült rávennem arra, hogy lóra üljön.
-Hát, attól függ miben kell segíteni, de igazából lovagolni jöttem.
-Kihozod Csinost? Ma még úgyse ment és lesz egy beszélgetésem mindenkivel egy fél óra múlva és szükségem van a támogatásodra.
-Már megint mi történt? Marton és Amanda?
-Kik mások miatt lehetne, veled nem lenne jó összeveszni. Tudod a fél életem.
-Nem csak a felét!-röhögésben törtünk ki.
-Na menjünk, mert holnap is itt fogunk beszélgetni ha nem indulunk meg.
Mire Petrával elkeztük a levezetést már majdnem mindenki ideért. De a két rossztevő még nem ért ide, ha nem jönnek holnap haza is mehetnek.
-Leszerzámozod?- sugtam oda Petrának- azután gyere vissza.
-Persze.
Végre befutottak azok is akiknek ez az egész szólni fog.
-Tehát- fordultam oda mindenkihez- tudom, mindenkinek van jobb dolga, mint itt ülni és végighallgatni azt, amit mondok. Ezért megprobálok gyors lenni. Tudom, hogy sokatokban felmerült az, hogy mit szeretnék én itt. A főnök lánya akinek semmi köze nem lenne, hogy mit csinálunk és egy beképzelt hisztis picsa. Ezt gondolhatjátok rólam, nem érdekel. Mert nekem is elegem van sok mindenből és mindenkiből, de a lényeg a lényeg, hogy mindenkinek van magélete és vannak közöttünk olyanok akik ezt szeretik világgá kiabálni- itt Martonra és Amandára néztem- de sokak nem szeretnének erről tudni ezért azt kérem, ha bajod van valakivel beszéld meg vele a szobádban esetleg üljetek le egy kávéra vagy teára, de ne csinálj felfordulást, mert ezzel nem csak magadnak, hanem másnak is rosszat teszel. És megértem, hogy nincs itt Anyukám, és sok minden kérdéses, hogy mit, hogyan, merre, de akkor is rendnek kell lennie és lehet nehezetekre esik ezt elfogadni, de én leszek majd egyszer ennek e helynek a tulaja ezáltal a fönökötök. Ha valami gondotok van szeretném ha velem is megosztanátok és nem arra mennék be a házba, hogy a ruhák a földön vannak szana-szét. És most, hogy a monológom végére értem remélem mindenki tudja kire gondoltam, amikor ezeket a dolgokat mondtam, de mindenki vegye magára azt ami most elhangzott. Köszönöm, hogy meghallgattatok, ha valami kérdésed van most felteheted. Akinek nincs mehet vissza dolgozni- huh, ez most nagyon jól esett.
Miután mindenki elindult útjára Petra megdicsérte milyen ügyesen magamra válaltam a vigyázó szerepét. Miután behívtam ebédelni egy kis rizsehúsra el is ment, de azt mondta lélekben velem lesz, hogy támogasson Anna miatt.
Hála égnek Annával sikerül úgy megegyeznem, hogy elősször Gyémántra ül fel, hogy tudjam milyen szinten áll és ne egy tökéletes lovat tegyen tönkre. Nem is lovagol olyan rosszul, milyen jó, hogy Ő nem abban a magasságban ugrat mint én, egy veszélyes ellenfél. Ezek után megbeszéltem vele, hogy tartson velem a holnaputáni díjjugrató edzsésre Amonddal.

Sajnos Anyu csak három nap múlva ér haza addig az enyémek a kezdő lovasiskolások is. Ezek a gyerekek nagyon szörnyűek, már értem miért mondják azt a szülők, hogy most mennek pihenni egy kicsit.