A ló az életem

2019.06.20 Molli szülinapja

A mai napom is majdnem olyan volt mint a többi, semmi lényeges nem történt, minden úgy ment, ahogy szokott.

-Jó reggelt kisasszonyok! - ébresztett minket anyukám. Petra este itt aludt és hajnalig tartó sorozat maratont tartottunk, ezáltal ezt a korai - khm... 11- órát nem tartottuk túl csábítónak a felkeléshez.

-Szia Anyu! Kell ma segítenünk valamiben?
-Nem,nyugodtan mehettek bárhova, úgyis mindent megcsináltál az elmúlt napokban. Csak szóljatok!
-Köszi -Petrára néztem- Mozi?
-Hova máshova?

Nálunk a mozizás mindig nehezebb, mint a többi embernél. Odamennek kiválasztják mit néznek meg és már nézik is. Ez nekünk is ilyen, addig a részig, hogy odamegyünk. Nem szeretünk egyszerre csak egy filmet megnézni, ezért fél órát civódunk, mi legyen az az egy. És ha ennek vége, akkor jön a neheze, ki mit fog enni?
Ezt a kérdést eldöntötték helyettünk az eladók, mert csak popcorn volt.

-Segíts!- nézek Petrára és elbújok a háta mögött.
-Mi az?- mered rám nagy szemekkel, mert nem tudja ki is állt meg mellettünk.
-Annabella az-és Botond az egyik új lovász. Aki Amondot otthagyta a versenyen, mert Olaszországban volt nyaralni. Ja, és csak Annának szólítsd, mert az Annabella-ért megöl a tekintetével. Jaj ne, idejönnek.
-Sziasztok! Jó látni titeket Annabella Laudon vagyok, de csak Annának szólítanak-nyújt kezet a legjobb barátnőmnek, aki szerint nem olyan jó látni minket.
-Sziasztok! Melyik filmre jöttetek?
-Nem moziba jöttünk, de most, hogy így mondod... Beülünk valamire?-néz kérdőn szegény fiúra.
A fejemmel nemet bólogatok, hogy ő holnap még nagyon meg fogja bánni, ha most igent mond.
-Bocsi Nusi, de ma még dolgozni kell mennem. Nem fér bele.
-Jaj, de kár, akkor majd máskor lányok.
Bár igazán kihagyhatnál el kicsit munkából...-a mondat végét már nem hallhattuk, mert elkezdtek távolodni tőlünk.

Sajnos a film valami nyálas romantika lett, amit egyikünk se szeret, de jó mozi mániáshoz híven nem adtuk fel és végnéztük. Bár lehet, hogy az előttünk ülök popcornos dobozába való kukoricaszemek dobálása dobta fel a hangulatunkat.

És bár a szokásunk, ami lassan már rituálénak nevezhető, hogy ilyenkor mindig kivisszük a lovakat száron egy kicsit sétálni.

Ma a lovászoknak ez az ötlet nem tetszett, de mivel 2 lány mégsem mehet egyedül az erdőbe, bezzeg engem kiengednek egyedül, szegény Botondot kizavarták velünk. Tekintetében láttam, nem sok kedve van velünk jönni és inkább töltené az idejét valahol máshol, valaki mással.