Lélekszem {Taemin ff.}

Párosfellépés

                                               Nagyjából 4-5 hónap kemény munka/szórakozás után

*kopp kopp..*

*DURR!*TaeMin beront a szobába.

-Jóó reggeeeelt! Kelj fel, egyél, és fél óra múlva megyünk próbálni!!!

Én meg még természetesen, csak hemperegtem az ágyamba, mire TaeMin lerántja rólam a takarót. Csakhogy későn üvöltöttem rá.

-TaeMin N-...-És itt lerántotta rólam a "leplet"...szószerint is. És ekkor látta meg, hogy csak egy nagyon nagy póló volt rajtam, és...fehérnemű.

-O! Sajnálom Lili!-Hirtelen hátat fordított, és kisuhant a szobából. De őszintén szólva, először meglepődtem ,de örülök, hogy ez megtörtént. Hisz tetszik nekem. Meg már közel egy éve ismerjük egymást. Ma...Vagy soha többé. Felkeltem, zuhanyoztam, öltöztem ettem és már indultunk is. 

                                                                    *Fellépés előtt*

-Annyira izgulok..-tördeltem az ujjaim, mire TaeMin megfogta a kezeim.

-Ne aggódj! Nem jó, ha túl koncentrálsz. Próbáld meg elengedni magad legalább egy kicsit.-Fordított meg, majd megmasszírozta a vállam.

-Ah..-Egy kis nyögés hagyta el a számat, mire elvörösödtem..Nem tudom, hogy mennyire értette félre, de nem hagyta abba. Laura és Onew voltak az első fellépők, és utánuk jöttünk mi. A Move-ot táncoltuk el, és bevallom 4 hibám volt. De azért tapsoltak a nézők, de nem annyira mint Lauráéknak..Utálom a csajt, akármennyire is hangzik gonoszul. Szóval biztos ami biztos, Lauráék jobbak voltak mint én, mert hát TaeMin elképesztő volt.

-Láttam a hibáid.-Szólt meg..

-Tudom..Bocsánat.-hajtottam le a fejem, mire ő megfogta az állam.

-Semmi baj, ne szégyelld. Bár így már biztos, hogy Lauráék tovább jutnak.- Húzta meg a száját TaeMin. Emmáék is csodálatosan festettek a színpadon. De hozzá kell tennem, hogy Emma és Key együtt vannak, vagy már 2 hónapja. Eljött a hírdetés...Mellesleg az SM csak egy duot szeretne csinálni, szóval egyikünk biztosan kiesik. Na de essünk túl rajta. A nézők tapsolási aránya döntötte el az egészet..

Lauráék-92%-os arány

Mi-74%-os arány

Emmáék-87%-os arány

Hát..Ahogy várható volt. De próbáltam nem elbőgni magamat, és gratuláltam nekik. Bár Emma nem nagyon repdesett az örömtől, de ez van. Nem mindig alakulnak úgy a dolgok, ahogyan akarjuk. Amikor kimentem hátra, és összeszedtem a cuccaimat, hogy visszamenjek a dormba összepakolni, mert vissza kell mennem Magyarországra, TaeMin utánam jött. Nem bírtam tovább, egy könny fojt le az arcomon.

-Ne sírj kérlek.-könnyesedett be TaeMin szeme is, mire megölelt. Nagyon gyorsan kezdett el dobogni  a szívem, de egyre jobban sírtam.

-Szhe...ret...hlekh!.......-Jelentettem ki, mire eltolt magától.

-Hogy mondtad?..-kérdezett vissza.

-Én..Sz-Meg se várta, amíg végig mondom újra, egyből az ajkaimra tapadt.Majd egy idő múlva elváltunk egymástól.

-Túl rég vártam ezt a pillanatot.-Mondta egy kis mosollyal a szája szélén.

-Várj...Akkor nem kell hazamennem?-kérdeztem bizonytalanul.

-Háát..Leszel a barátnőm?-kérdezte reménnyel teli mosollyal. De hát mi mást mondhattam volna.

-Igen!-Most én voltam a kezdeményező, majd miután elváltunk egymástól ismét, elindultunk a dormba.

De..várjunk??! Mi ez? Mintha nem is én sétáltam volna vele..azaz biztosan én voltam, de hátulról láttam saját magam. Láttam, ahogy a nagy fehérség felé sétálok TaeMinnal. Most pedig hirtelen elsötétült minden. Mi történik velem???

-Lili!-Szólongatott valaki..Olyan hangja volt mint TaeMinnak.

-Anyaa!!-Ezek a hangok...Gyerekek?-Mire felriadtam.

-Valami baj van drágám?-Kérdezte TaeMin, és utána ugyan ezt megkérdezte két gyönyörűséges kislány, és egy idősebb fiú.

-Ohh!-Öleltem meg őket.-Szeretlek titeket!-Mondtam.

-Tudjuk Anyu!-mondták a lányok.

-Egy kicsit kettesben hagyjátok anyut és apát, gyerekek?-Kérdezte őket TaeMin, mire a bátjuk szépen kikísérte a két kislányt.

-Mi baj volt drágám?-kérdezte ismét TaeMin.

-Álmodtam valamit..rólunk.-Majd mesélni kezdtem neki, és nagyon megértő volt.

-Őszintén édesem..Örülök, hogy nem így ismertük meg egymást.-Majd magához ölelt. Hosszas percekig egymás karjában leltünk menedéket. Majd hirtelen súgta a fülembe.

-Csak álmodtál édesem.-jelentette ki, majd puszit nyomott a homlokomra.

-Tudom..-erre egy könnycsepp csordult le arcomon.

-Te sírsz?-kérdezett Taemin.

-Szeretlek!-csak ennyit bírtam mondani, majd még jobban Taeminhez bújtam.

-Én is! És a gyerekek is!-nyomott egy puszit ajkaimra.

-Köszönöm, hogy vagytok nekem!

-Dehogy édesem... Mi köszönjük, hogy küzdöttél értünk folyton, és jobban szeretsz mint bárki más!

Az anya szeme csillog, tisztább sosem volt. Gyermekei tisztelik, férje szereti. Jobban, mint akárki bárkit. E fénylő tekintet a lélekből árad, így hívják nevén... lélek szemét.

                                                                              ÖNPROMÓ!

KÉSZÜLÖK NEKTEK EGY STRAY KIDS-ES KÖNYVVEL IS, ÉS TI LESZTEK OTT A FŐSZEREPLŐK! HURRÁÁÁ!!! STAY-EK!! KEZEKET FEL!