Holdudvar krónikák 2. - Észak

Szünet

 Üdvözlet kedves olvasóm!

Nehéz szívvel, de úgy döntöttem ez a történet teljes átíráson kell hogy részt vegyen.

Ha csak ennyit akartál olvasni, a többi már csak az indokaim összessége.

Ez volt a legelső történet amit nem novellaként, vagy házifeladatként írtam. Rengeteg könyvet olvastam kicsi korom óta, minden kis szülinapi pénzt könyvekre költöttem, így amikor megpróbálkoztam az írással, mindent bele akartam adni, hogy egyszer teljesülhessen a nagy álmom, és kiadhassam rendes könyvként.

Legelőször egy fehér farkas alakja körvonalazódott meg bennem, aki társai körében várja az újabb kalandokat hozó holnapot. Ez volt az ami után elkezdtem gondolkodni, hogy hogyan juthatott volna el idáig, milyen személyisége lehet azoknak a személyeknek, akik miatt eljutott volna eddig.

Mostanra viszont, a több mint két évvel ezelőtti kezdés óta sokat változtam, amikor pedig az első fejezeteket visszaolvasom, az egész teljesen idegen, és hidegnek, kapkodónak tűnik számomra.Sok dolgot kell átgondolnom, sok karakternek szeretnék mélyebb háttértörténetet adni, hogy ne csak szürke szavak legyenek számotokra, kedves olvasóim. 

Olyanok nekem ezek a szereplők mintha a családom lennének, ezért sose fogom teljesen hátrahagyni őket.

Ha sors is engedi, Mary és társainak kalandja még több csavart rejt magában mint ahány tagja van a falkának, és több kitartás lesz bennük, minthogy  hagyják hogy az eléjük kerülő vérszomjas szörnyek legyőzzék őket.

Köszönöm azoknak az olvasóknak akik az elejétől kezdve buzgón olvastak (elképesztően jó volt látni hogy a feltett fejezetek már fél óra alatt is mennyi olvasómat csalogatták a betűk tengerébe), és azoknak is akik útközben csatlakoztak a falkához.

A visszatérésig bátran kereshettek üzenetben, ha esetleg lenne egy nem értett helyzet, vagy egy kis titok, ami útközben valahogy leesett, vagy nem esett le (magamat se értem)

Az Ősök szellemei legyenek veletek!