Don't Leave Me - VKOOK [Befejezett]

9.rész

Taehyung szemszöge:

-Mond Taehyung mi az amit igazán akarsz? - kérdezte a fiatal lány széttárt karokkal.

Mi az? Nem tudom... Az emlékeim tönkre tesznek, én pedig szenvedek. Szenvedek az élettől, az emlékektől, az érzésektől. Ám mégse akarom elnyomni őket. Emlékezni akarok! Megéri az a kevés időt végig szenvedni, hisz utána megnyugodhatok. A bosszú, s a halál is, majd megnyugvást hoz zaklatott lelkemnek.

-Hogy emlékezzek úgy, ha rohamot kapok, ha nem veszem be a gyógyszereket? - néztem rá kérdőn.

-Van már valaki akiben legalább egy kicsit is, de megbízol már? -kérdezte előrébb dőlve.

Hoseok...

Bólintottam mire az a pszichomókus elmosolyodott.

-Legyen melletted amikor emlékezni akarsz! Ha megbízol benne, a jelenléte lenyugtat majd! - felelte elmosolyodva.

Bólintva egyeztem bele, majd nem várva, hogy akar-e mondani még valamit, felmentem a szobámba.
Órákat vártam, de Hoseok még nem ért haza. Hol lehet eddig?! Ilyenkor mikor elviselném a jelenlétét, nincs itt...ch...
Megkellene kérdeznem azokat a színes hajúakat? Nem akarok beszélni velük....de szükségem van Hoseokra!

A lépcsőn lassan haladtam le. Lépcsőfokról lépcsőfokra lépkedtem. Nem akarok a közelükben lenni. A konyhába érve megláttam, hogy ők is idegesek, és állandóan az órát lesik.
Nagyszerű, akkor nem megyek semmire se velük...

Az egyik cipőt felkaptam az ajtó mellől, majd halkan kiiszkoltam. Merre kellene elindulnom? Ahj....figyelnem kellett volna amikor ide hoztak!
Végül elindultam jobbra. Nem tudom mennyit sétálhattam, de tuti, hogy 20 perc megvolt, amikor megláttam egy nagy épületet. Elkezdtem olvasni, a feliratot mely rá volt írva. Blah blah gimnázium... Idejárna?

Közelebb mentem amikor kiabálásokat hallottam az egyik sikátorból.

-Engedd el őket! - hallottam meg egy fiú hangot.

Valahonnan ismerős a hangja.
Ez után már csak koppanást hallottam. Nagy valószínűséggel leütötték. Közelebb lépve megláttam ahogy Hoseokot ketten fogják le, a harmadik üti, a másik 2 csicskás meg Hoseok haverjait fogja le. Szánalmas....
Fejemet fogva léptem ahhoz aki egy alacsony fiút készült pofán verni, s elkapva öklét hátra rántottam, hogy kificamodjon csuklója, majd hasba rúgtam, s neki repült az egyik kukának. Aki a fekete hajú mellett állt dühösen indult meg felém.
Megforgattam szemem, majd vártam hogy hozzám érjen. Ő azonban nem ütött meg, csak nézett, majd hirtelen félelem keletkezett szemeiben.

-Te...ő vagy?...Basszameg! - kapott ajkaihoz, majd elszaladt.

Felvont szemöldökkel néztem után, majd megrántottam vállam.

-Komolyan ennyien kelletek 3 emberhez? - kérdeztem gúnyosan.

-Ki a faszom vagy? - fordult hátra az aki Hoseokot ütötte.

-Tae! - kiáltotta ijedten Hoseok.

-Ohh te vagy a kis öcsi! - nevetett fel, majd felém indult.

Mikor felemelte kezét, s készült megütni, lehajoltam, s gyomorszájon ütöttem, majd hátra csavarva kezét, a már kukánál lévő haverjára dobtam. A másik kettőhöz lépve könnyen leszedtem őket Hoseokról, ki rögtön haverjához sietett, majd addig ütöttem őket, míg el nem ájultak. A kis banda vezérhez léptem, aki még mindég a hasát fájlaltatta, majd hajába tépve hátra rántottam fejét.