Louis a bejárati ajtóhoz sétál a notesszel a kezében. Hirtelen megáll, majd Harry felé fordul. Ütögetni kezdi a noteszt a tenyeréhez, az arca gondterhelt, az ajkait össze préseli. Valamit mondani akar.
Harry közelebb lép, legszívesebben magához vonná, de tudja, hogy ez az édes teremtés sajnos jelenleg nem az övé. Nem érti mi történik, de mint mindig, most is türelmesen vár.
Louis felpillant és megszólal.
- Sajnálom, Hazza! Tényleg... őszintén! Nem akartalak megbántani - szól határozott és mégis hihetetlenül gyengéd hangon. És most, mintha egy óriási kő esett volna le a szívéről, az arca kisimul és a szemei is fényesebbnek tűnnek.
- Rendben. Köszönöm! - szól halkan Harry. Elfogadja a bocsánat kérést, de a szíve még belefájdul az érzésbe, hogy ők ketten nem egy pár. Karba fonja a kezeit. Szokása volt a köntös kapucniját is a fejére húzni. Ha ezt eddig nem tette volna meg, akkor ebben a pillanatban borítékolhatóan megtette volna. Elrejtőzne a világ elől. Louis elől. Az arcára van írva, hogy szendved. Louis csak most ébred rá, hogy mennyire megbántotta... beindult Harry védekezési mechanizmusa. Ez nem jó jel.
- Ne haragudj, kérlek! Ne utálj, kérlek! - kérleli Louis, miközben csillogóan őszinte szemekkel néz fel rá.
- Lou, én nem utállak, ne butáskodj! Felejtsük el az egészet. Oké? - válaszol Harry. De a hangjában még mindig hallani a távolságtartást.
- Oké - mormogja Louis. Talán mégis van remény?! Már szinte őszinte mosoly ülne az arcára, amikor végül eszébe jut, hogy Harry tulajdonképpen vár valakire... valaki másra, akivel randija lesz. Az otthonában! Mintha kést szúrnának a szívébe... érzi, hogy a pillanatnyi boldogsága elszáll. - Mennem kell. - mondja lemondóan. Mozdulna, de a teste áruló módjára ellen áll. Nem engdelmeskedik. Helyette Harry arcát fürkészi és a sajátját sötét rózsaszínre festi a benne vadul tomboló vágyakozás.
- Mondtam, nem tartalak vissza - szól halkan Harry, majd beharapja alsó ajkát, miközben Louis száján megállapodik a tekintete. Eszébe sem jut, hogy ezzel igen is vissza tartja? Louis többször is megállapította már, hogy Harry olykor mennyire el tud bambulni és az amúgy is mélyen kifejező tekintete ilyenkor még hangsúlyosabbá válik. Néha olyan, mintha nem tudná uralni a testét. Mindig is Louis vigyázott rá. Ő volt a személyes iránytűje. Várjunk csak! Hiszen most ő sem képes uralni a mozdulatait. Érzi, hogy mennyire vibrál közöttük a levegő, a keze szinte magától mozdul. A levegőbe emeli, de aztán gyorsan vissza engedi maga mellé. Minden gondolata elszáll, egyetlen cél lebeg a szeme előtt. Érezni akarja azoknak a vörös ajkaknak az ízét az övén. Ez most lehetetlennek tűnik. És mellesleg egyáltalán nem korrekt. Hiszen Harry-nek épp randija lesz.
Miért fáj ez ennyire?
Louis tekintete összekapcsolódik a Harry-ével. Mágnesként úzza örvénybe a zöld szempár és amikor őrjítö, csábító szenvedélyt talál bennük, végül a féltékenység és a lemondás epekedő vágyakozásba és szenvedélybe fordul át.
Muszály, hogy a karjaiban tartsa őt. Akarja őt. És mindig megkapja, amit akar. Louis a nélkül, hogy számolna tettei következményével, Harryhez lép és belekapaszkodik a puha köntösének a széleibe. A leheletük össze keveredik és Harry, ha akarna sem tudna már elmenekülni.
- Tudom, hogy Te is ugyan úgy vágysz rám, ahogy én Rád, Édesem - suttogja Louis Harry ajkaira. Nem csókolja meg. Meghagyja a döntést Harry-nek, hiszen ő készül épp valaki mással randizni. Viszont mindent elkövet, hogy Harry érezze azt az átkozottul tomboló vágyat, amit ő is érez.
Harry ledermed, az arca kipirosodik, az ajkai fényesen ragyognak attól, hogy már sokadjára nedvesíti be őket a nyelvével. A szemei elsötétülnek. Nem tudja, hogy ez a játék, amit Louis játszik vele, hogyan fog véget érni, de tudja, hogy semmi esélye Louis ellen, ha így néz rá. Pedig valahol, mélyen legbelül tudja, hogy a kettejük kapcsolata rengeteg nehézséggel járt mindig is... túl sok nehézséggel. Louis, mintha hallaná Harry gondolatait, igyekszik kiverni minden ellenállást a fejéből. Finoman hátra hajtja Harry kapucniját gyengéd ujjaival, majd a mellkasára vezeti a tenyereit. Harry beleremeg a mozdulatba és tudja, érzi, hogy másodperceken belül minden ellenállás szertefoszlik benne, mintha sosem lett volna. A szíve vadul kalapál és ahogy egyre szaporábban veszi a levegőt, újra meg újra megemelkedik a mellkasa Louis tenyerei alatt.
- Csókolj meg, Baby! - suttogja Louis Harry ajkaira. Érintése nyomán Harry egész felsőteste bizseregni kezd. - Gyerünk, csak csókolj meg! - mormogja Louis.
- Baszd meg, Lou! - szól halkan Harry, és a kezei már Louis tarkóján rebbennek. Szorosan kapaszkodik és azonnal az ajkaira húzza őt. Semmi finomkodás nincs a csókban. Ahogy a szájuk össze ér, már az első mozdulattól úgy csatáznak egymással ajkaik, mintha ez lenne életük utolsó csókja. Amikor a nyelvük is beszáll a játékba, Harry Louis fenekére csúsztatja a kezeit és az ölébe kapja. Az egész teste új életre kel a csókban. Hosszú, magányos órák és egyedül töltött hetek üressége töltődik meg színekkel, ízekkel és illatokkal. Louis szemeinek kékjével, ajkainak édes ízével, bőrének hideg, fűszeres illatával. Mindent, amitől Harry az összes sejtjében érzi, hogy igazán eleven, itt tartja a karjaiban. Bármi történt vagy történik ezután, ebben a pillanatban tisztán tudja, hogy soha, senki sem volt és lesz rá ilyen hatással, mint ez a fiú. Ezért az érzésért képes volt feladni a szabadságát. Ezért az érzésért képes újra meg újra, csak lebegve a térben elveszni, ha kell Louis nélkül. Mert tudja, hogy mindig hazatalál hozzá. Megéri minden szenvedés és nehézség. Ha csak egy kicsit is kaphat ebből, ezért az érzésért... bassza meg, megéri.
Louis imádja annak az érzésnek az illatát, amikor megkapja, amit akar. Különösen ha Harry-ről van szó. Minden más csak másodlagos. Utálja magát, valahányszor megbántja ezt a gyönyörű férfit, mégis akaratán kívül újra meg újra megteszi. Falakat épített maga köré és minden egyes csók után, amit Harry-től kap, végignézi, ahogy ezek a falak összeomlanak. Harry szorosan tartja és a hálószoba felé sétál vele. Egyetlen pillanatra sem válnak szét az ajkaik. Louis belekapaszkodik Harry hajába és hátrabillenti a fejét. Harry felsóhajt a mozdulatban. Louis forró csókokat lehel a fiú füle mögé, miközben érzi, hogy elveszlik a bőrének mámorítóan karakteres, édes-sós ízében. Louis reszket Harry ölében. Sejtjei Harry rezgéseivel rendeződnek össze és fellélegeznek, mintha fullasztó, sötét álmukból napfényre és friss levegőre jutnának. Az egész életét korlátok között élte. Olyan sokszor veszített és zuhant. De egyvalami sosem változott. A Harry iránt érzett mérhetetlenül mélységes szerelme, ami újra és újra észhez térítette és irányba terelte őt. Ebben a pillanatban csak arra vágyik, hogy a testük és lelkük egybe forrjon és végre egymáséi lehessenek.
