- Ennyi Lou! - kiáltotta a hangmérnök.
- Kösz, haver! Ez gyorsan ment. Még mindig profi vagy - szólt Louis. Közben levette a fejéről a fejhallgatót, majd kisétált és kezet fogott mindenkivel. - Köszi, srácok!
- Szerintem nagyon jó lett, ahogy össze rakom, küldöm az anyagot. Személy szerint az utolsó a kedvencem. A szöveg miatt.
- Igen, igen... én is szeretem azt a számot - motyogta zavartan Louis. Egy kép jelent meg előtte, amikor egyik hajnalban arra kelt fel, hogy muszáj kiírnia magából az érzéseit. Ekkor született meg ez a dal. Igen, ez is Harry-ről szól. De ezt senki sem tudja. Szerencsére sosem kérdez a munkatársai közül senki sem arról, hogy ki/mi ihlette a számait. Nagyon hálás ezért. Épp elég magyarázkodni akkor, amikor egy-egy interjún direkt erre kérdeznek rá. Amikor énekel, ezernyi érzés színei törnek elő benne, de szerencsére ilyenkor senki nem lát a fejébe, egyszerűen csak élvezik a zenéjét.
- Minden rendben, haver?
- Persze, minden oké. Minden oké. Köszi még egyszer! Később beszélünk, most rohanok, mert már így is rám várnak a többiek - mondta, közben felvette a piros baseball sapkáját és elindult.
- Jó mulatást!
- Köszi, jó pihit nektek!
--------
Louis kiszáll az autóból, szól a testőröknek, hogy egy húsz perc és indulhatnak tovább. Pár paparazzi elkapja őt, amint a fodrász szalon előtt Eleanor-ral találkoznak.
Mindenki tudja a dolgát, a lány átöleli, ő pedig ad egy puszit a szájára.
- Menjünk - morogja, majd kinyitja a lánynak az ajtót és mindketten beülnek az autóba.
- Szia, mi a helyzet? Hogy vagy? - kérdezi a lány, közben elővette a telefonját a táskájából.
- Megvagyok, minden oké. Te? - kérdez vissza Louis.
- Én is, köszi. Zárt körű a buli?
- Nem, sajnos nem.
- Rendben.
Louis nagyon hálás a lánynak azért, hogy segít neki és Harry-nek abban, hogy ne kerüljön napvilágra az, hogy viszonyuk van egymással. Vagyis... volt... hiszen már két hete nincsenek együtt. Eleanor tudja ezt és nem faggatja Louis-t. Megszokta már ezt az életet és egyébként Louis-val egész jó barátok lettek az évek alatt. Néha eszébe jut, hogy mennyi mindent feláldozott ezért a látszat kapcsolatért, de mindent össze vetve megéri neki még benne maradni.
Az út további részében nem beszéltek, csak ültek egymás mellett és mindketten nyomogatták a telefonjukat.
-------
Harry éppen hazafelé tartott, a délutánt egy barátjával töltötte. Úgy döntött, hogy egyedül indul útnak. Még így, napszemüvegbe és sapkába is megismerték páran, de nem bánta. Voltak olyan napok, amikor nem volt kedve testőrökkel mászkálni. Nem félt, annak ellenére, hogy támadták már meg. A személyes szabadsága fontos számára. És kiosztani pár autogrammot nem jelent problémát.
Amikor befordult az egyik utca végén, egy fekete terepjáró fájóan ismerősnek tűnt. Megállt és nem lépett tovább. Megismerte Louis autóját. Ő és Eleanor kiszálltak és kézen fogva sétáltak egy klub felé, a testőrökkel együtt. Ezt a helyet egyébként Harry is szerette. Most viszont ki tudott volna futni a világból, hogy Louis nem az ő kezét fogva sétál be oda. Utálja ezeket a pillanatokat. Keserűen markolt a szívébe a féltékenység. Reméli, hogy nem veszik őt észre, nem készült fel arra, hogy jópofizzon velük.
