🅐🅩 Ö🅡ö🅚🅢é🅖 Á🅡🅝🅨🅐🅘

13.Éj Találkozások Éjszakája (1.évad befejező rész)

Juri csendben figyelte magát, nem mozdulva meg, nehogy felkeltse Kanamét. Vámpír énje nem mozdult meg, szemeit Kanaméra emelte, majd elmosolyodott, majd ismét a fiú mellett fekvő magára emelte szemeit. A barna hajú lány, nem tudta, hogy mit is kéne tennie, hisz maga előtt saját magát látja, vámpírként, és ezt nem érti, hogy miért is van.

-Találj vissza, az egyetlen életben maradott rokonodhoz-szólalt meg végül az álló, Juri, és szemeit nem vette le róla

Döbbenten figyelt. Egyetlen életben maradt rokon? Él valaki, az eredeti családjából? Mégis merre keresse őt? A lány szemeit a megmozduló Kanaméra emelte, aki nem sokkal később ki, is nyitotta szemeit, és mosolyogva nézett a lányra.

-Jó reggelt-hajolt oda Jurihoz, majd egy csókba vonta a vörös szeműt, amit a lány mosolyogva viszonzott-Hogy aludtál?

-Remekül, hogy itt lehettem melletted-bújt a fiú ölelésébe, nem akarva elmenni mellőle-És te, hogy aludtál?-nézett fel rá

-Nagyszerűen-mosolygott, majd egy puszit nyomott a lány ajkaira, és elkezdett játszani, a barna tinccsel, mely a szeme elé lógott. Juri mosolyogva figyelte Kanamét, aki olyan volt mint egy kisgyerek. Nem gondolta, hogy a fiú mellett bármit eltud feledni, és boldog tud lenni. De tudja, hogy sokáig Kaname előtt sem tud maszkot hordani, hiszen családját keresi, és nem szeretne hazudni neki. Arról sem, hogy vámpír énjét látja. Gondterhelt arcát a mellette fekvő észre is vette, de egyenlőre nem kérdez rá. A vámpír folytatta a lány hajával való játszást. A lány szemei az asztalon neki háttal levő fényképkeretre pillantott. Nem érti, hogy miért is hasonlít annyira, a fiú édesanyára.

-Baj van Kedvesem? Olyan furcsa vagy-hajolt közelebb a fiú

A lány mosolyogva emelte szemeit a mellette fekvőre, majd egy puszit nyomott a fiú ajkaira, majd kikelt a vámpír öleléséből, aminek a fiú nem örült, de ő is felkelt az ágyból. A két fiatal elbeszélgették a fél napot. Nem figyelték, hogy hogyan repül az idő, csak egymással voltak elfoglalva. A Tisztavérű Herceg örült, hogy a lány ennyire boldog mellette és, hogy ennyire feltud mellette szabadulni.

-Később-

Az Akadémia falain belül valami készülődni készül. Shizuka tervét szövögeti, hogy megszerezze Zerot, és Ridonak, Jurit. A nő Ichirut is beakarja vonni terveibe, hiszen tudja, hogy a fiú nővére, Karen is az Akadémia falain belül van, és a nővel szívesen végezne már. A Tisztavérű csendben ül, eredeti teste mellett, figyelve azt.

-Jó ötlet volt, saját testéből kilépnie Úrnőm?-lépett oda Ichiru, a nő testére nézve- Még mindig nem tartom, jó ötletnek

-Ichiru drágám, ne félts engem-kelt fel, majd lépett oda a fiúhoz- Tudom, hogy nem tetszik, de ezt muszáj volt, megtennem, ezt te is jól tudod-emelte fel szemeit a fiúra

-Nem értem, hogy miért akarja ennyire Zerot Shizuka Úrnő-figyeli az említettet az fehér hajú-Én jobb vagyok, mint Zero

-Ebben nem kételkedem drágám, de Zerora nagy szükségem van. Tudod, hogy téged soha sem tennélek vámpírrá Ichiru-szemeit nem vette le róla

-De Shizuka Úrnőm, miért nem akar engem is vámpírrá tenni, mint Zerot annak idején?-emelte meg hangját a fiú

A nő megsimította a fiú arcát, majd egy puszit nyomott az arcára, majd ellépett mellette. A nő nem akarta magának sem bevallani, de a fiú sokban hasonlít rá, és őt nem szeretné ebbe a sötétségbe taszítani.

-Napokkal később-

Elérkezett az iskola bál ideje, ahol a nappali, és éjjeli tagozatosok együtt táncolhatnak, beszélgethettek. Juri szobájában ült, nem volt kedve erre a bálra mennie. Valahogy furcsa érzése volt, napok óta gyötri őt, hogy nem tud semmit sem a múltjáról, és a családjáról. Kiakarja deríteni, hogy közte és Kaname között milyen rokoni kapcsolat lehet, ha egyáltalán ez lehetséges. A lányt gondolataiból az ablakon egy kopogás zavarta meg. Juri az ablakhoz lépett, és Lilyt látta meg. A barna hajú beengedte őt, majd szemeit ráemelte.