Egy titok előlük

×Ahol valójában elkezdődött...×

Egy újabb nap indult az Oltelus rezidencia lakói számára. Mindenki felöltözött, megreggelizett, elkészült, majd akinek épp nem volt semmi dolga, visszament a szobájába pihenni, esetleg gyakorolni, a többiek egy asztalnál ülve vártak. Ez a nap azonban más. Érezni lehetett, hogy valami, valaki, valakik mássá teszik ezt a napot. De vajon hogyan és kik?
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Michiko

Aznap én kezdtem. Reggeli után leültem arra a régi, díszes trónszerűségre, majd vártam a túlélőkre. Nem kellett sokat várnom rájuk szerencsére. Most Naib, Kevin, Vera...és a kis drága Helena jött elsőkként. Viszont a meccset valamiért pont az utolsó pillanatban elhalasztották, és mindenkit visszaküldtek a szobáikba. Eleinte semmit se értettem, de később Jack elmagyarázta. Két új lakóval bővül a hely. Egy vadásszal, és egy túlélővel. A mi oldalunkon vegyes érzelmeket váltott ki a hír, de én nagyon kíváncsi lettem. Aznapra az összes meccset lefújták, gyakorlatilag "Gyerek nap" volt. Déli 12 óra táján meg is érkezett a vadász. A neve Joseph volt, foglalkozása pedig fényképész. Francia származását könnyen észre lehetett venni, legfőképp az akcentusa miatt. Olyan volt, mint Mary-é. Hosszú, fehéres-szürke haja volt, amit egy nagy, sárga masni tartott össze. Egy kék, fecskefarkú kabátot viselt, amin aranyozott növény minták díszelegtek. Mikor a minták után érdeklődött az egyik vadásztársunk, Joseph annyit felelt, hogy eredetileg egy nemesi családból származott, pontosabban grófi családból. A nadrágja szintén kék volt, a lábán fekete bőr csizma. Joseph, mint kinézetre gyönyörű és jóképű volt, bár az én Helenámhoz fel se ér. Az égkék szemei sokakat megijesztett, de néhányunkat lenyűgözött. Joseph nagyon illedelmesen és tisztelettudóan viselkedett egész nap. Elmagyaráztuk neki, hogy mennek itt a dolgok, meg persze magát ezt a "játékot" is. Láthatólag megértett mindent, amit mondtunk neki. Megkérdeztük tőle, hogy látott-e esetleg mást is bejönni a birtokra, de sajnos nemmel felelt. Várhattunk másnapig.

Másnap ismét én kezdtem, de most egy '8vs2'-es meccsben. A társam pedig Joseph volt. Előző nap nem kérdezte meg senki sem, hogy mik a képességei, így azok érdekeltek a legjobban. A túlélőknél ismét a tegnap reggeliek ültek, és még négy ember. Emma, Emily, Norton, és egy fiú, akit még sose láttam.

-Biztos ő az új túlélő!-gondoltam magamban. Szürke haja és ruhája miatt olyan volt, mint egy kisegér. Nem beszélgetett senkivel sem. Egy szürke táska is volt nála. Visszanéztem Joseph felé, aki szintén a túlélőket szemlélte. Mivel alig volt látható a pupillája, így nem tudtam megmondani, hogy kit figyel annyira. A meccs végül elkezdődött. Most a templomnál voltunk, én a templomon belül voltam. Rögtön elkezdtem keresni a túlélőket. Nem is kellett sokat keresnem, mert a bejáratnál össze is futottam Emily-vel. Felvettem a démon formámat, és üldözőbe vettem. Sikerült leütnöm, így felkaptam, és egy székhez vittem. Beleraktam, de rögtön ezután, valami fekete folyadék kezdett Emily-re folyni, majd eltűnt. Teljesen lehidalt.

-Akkor ez lehet annak az új túlélőnek a képessége.-gondoltam. Hirtelen egy villanásra lettem figyelmes.

-Ez....ez nem tudom mi.-tanácstalanodtam el. Járkáltam egy kicsit, majd észre vettem egy kamerát, amiből egy kép sugárzott ki. Közelebb mentem megnézni. Egyszer keresztül mentem a hologrammon, s a pálya egy szürkébb változatánál találtam magam.

-Talán....ez Joseph képessége?-kérdeztem magamtól. Ekkor a szemem sarkából megpillantottam, ahogy Joseph egy túlélőt visz egy székhez. Odasiettem hozzá. Norton-t kötötte épp le, de....Norton is szürke volt.