Egy titok előlük

×...és indult a játék!×

Jack

Tágra nyílt szemekkel olvastam el a levelet. Igaz, kívülről nem látszódott a maszkom miatt, belül igenis teljesen lesokkoltam. A levélen egy pecsét is volt, így nem állíthattam, hogy hamisítvány.

-Nos Jackie? Mit szólsz ehhez?-kérdezett Michiko. Egy ideig nem szólaltam meg, majd kitéptem Michiko kezéből a levelet és széttéptem. Michi persze ezt nem vette jó néven.

-JACK MEGVESZTÉL?!-sikított fel. A széttépett papír darabok szépen lehullottak a vén fapadlóra.

-Michi, hidd el! Így lesz a legjobb. Mindenkinek.-mondtam halál nyugodtan. Ez a nyugodtság azonban nem tartott sokáig, mert mikor egy röpke pillanatra visszatekintettem a széttépett darabkákra, azok a levegőbe emelkedtek, majd egy kis villanás következtében újra összefortak és egyenesen Michiko karjaiba repült az újra egységes levél. Michi csak ámult-bámult, én viszont ismét csak tátott szemekkel és szájjal néztem.

-E-ez meg...

-Hát nem varázslatos? Váó! A tulaj tényleg szerette volna, ha kibékülnénk a túlélőkkel. Ez kicsit gyanús mondjuk.-mondta Michiko.

-Te küldted a level Michi. Ez miattad van. -magyaráztam.

-.....Igaz.-válaszolt Michiko, de addigra ismét kitéptem a levelet a kezéből, és a kandallóba dobtam.

-NEEE! JACK HAGYD ABBA!!-könyörgött Michi, de már késő volt. A levél teljesen feketére égett.

-MIÉRT CSINÁLOD EZT?!-kérdezte Michiko. Sóhajtottam egyet, majd válaszoltam.

-Michiko, ha a tulajdonos tényleg ennyire akarja, hogy a vadászok és a túlélők között szoros kapcsolatok szövődjenek, akkor egyértelmű, hogy a tulaj, csak még inkább azt akarja, hogy a két fél többet szenvedjen. Egy idő után én is megunnám, ha csak azt figyelhetném, hogy egy ember ütöget 4 vagy 8 másikat. Most komolyan, már én is unom.-magyaráztam.

-Aha....prostituáltakat ölni annyival izgalmasabb volt, ugye?-vágott bele Michiko.

-AZ TELJESEN MÁS!!-védekeztem.

-Nem, nem más Jack. Ők szenvedtek, a túlélők is szenvednek. Te ölted őket, most túlélőket kínzunk. Ah, végtére is te "jól szórakoztál" valaki pedig 'szen-ve-dett'!-hangoztatta Michiko. Hirtelen mocorgásra lettünk figyelmesek. A kandalló felől. A levél szénné égett "holtteste" kiemelkedett a tűzből a kandalló elé, megrázta magát, majd ismét teljes pompájában Michiko karjaiban pihent meg.

-De makacs egy papír darab ez!-morogtam egyet. Michikóra tekintettem. Egy vigyor volt az arcán.

-Michiko! Nem! Bármire is készülsz, nem!-mondtam mélyített hangon az elején. Michiko mit sem törődve a figyelmeztetésemmel, a démon formájába alakult, majd kisuhant az ajtón.

-ROSSZ GÉSA!! GYERE VISSZA!-parancsoltam, Michiko után rohanva. Michi gyors volt, emiatt néha a lég pengéimet is be kellett vetnem, de azokat Michi egyszerűen kivédte. Michiko a vadászok étkezdéjébe vette az irányt, gondolom úgy vette, hogy most a legtöbben ott vannak. Pechjére, mikor beértünk, senki se volt jelen, így sarokba tudtam szorítani.

-He-he-he...*kifúj* *befúj* Ez itt...a végállomás!-mondtam egy mosollyal az arcomon. Nem jó ötlet olyan maszkkal maratont futni, mint amilyen nekem van. Michi egy ideig pánikolva nézett körül, már a legyezőjének a pengéjét készítette volna elő, mikor a hátam mögül megpillantott valamit.