Strange Love [M.C]

01.

Reggel kómásan nyomtam ki az ébresztőt, majd bevonultam a fürdőbe, a szokásos „rituálémra". Arcmosás, alapozó, smink, haj és mindezt egy órán keresztül, de én csak így tudtam elfogadni magam. Ezek után visszamentem a szobámba, s felöltöztem. Ma is a full feketét választottam. Elraktam a kajám, felszenvedtem a bakancsom, s a kabátom, majd teljes hangerejű zenével a fülemben indultam el a pokolba.

Igen, a suli. Ahogy belépek, egyik fülemből kiveszem a számomra legjobb menedéket, majd belépek a hatalmas, kétszárnyú ajtón. Felmentem két lépcsősort, majd végigsétáltam a folyosón, vagyis csak akartam.

Kizártam mindent, csak a zenére koncentráltam és nem vettem észre, mikor az egyik gyerek kirakta elém a lábát, én pedig kis híján elnyaltam a folyosón, ami talán jobb lett volna. Ehelyett sajnos nekiestem az egyik gyereknek, s sikeresen szakítottam el a vállán lévő táska pántját. Mire életképes lettem, már mindenki röhögött, a gyerek pedig várta, hogy elengedjem.

Ez megtörtént, s akkor felnéztem. Először egy csodás zöld szempárt láttam meg, amiben elvesztem, majd piros haját. Talán ő is olyan, mint én?

- Bocs. - mondtam, talán életemben először. - akkor mikorra lesz jelenésem?- a fiú értetlenül nézett.

- Hol?- kérdezte. Istenem, a hangja extázisba ejtett.

- Hát az igazgatónál. - mondtam flegmán. Nem akartam elgyengülni, de mikor megláttam, hogy piercingje is van, feladtam.

- Minek?

- A táskád.

- Ugyan, ezek a barmok voltak, nem te. amúgy is örülök, hogy én lettem az áldozatod, s nem a padló. - nevetett fel. Ez volt a legédesebb nevetés, amit valaha hallottam.

A képzelgéseimből Grace ébresztett fel a kiabálásával. Ő volt az egyetlen, aki nem ítélt el.

- Alexaaaa! Tanááár!

- Bocsi, de most mennem kell. - Szóltam az engem fürkésző vörösnek.

- Rendben! Remélem, még találkozunk, Alexa. - A nevem, a szájából tökéletesen hangzott.

A mámort nyújtó hangot ismételgette a fejem, mire ajtócsapódást hallottam, s elindultam az osztályhoz.

Benyitottam a terembe, s köszönés nélkül vágódtam be a helyemre.

- Te mindig késel? - Kuncogott Grace.

- Nem mindegy? - Mondtam flegmán. Ez nálam már megszokott válasznak bizonyult.

- Házikat elő! - Szólalt meg a tanár, irritáló hangján.

- Basszus! - Nyögtem fel.

- Kitalálom, nincs kész.

- Le akartam másolni, csak...

- Alexa! - Szakított félbe a tanár.

- Öhmm. Én, otthon hagytam a füzetem. - A tanár megforgatta a szemét, majd gúnyosan válaszolt.

- Gondoltam.

- Csak beszélgettél egy pasival. - Szólalt meg Grace.

- Mi van? - Kérdeztem, mivel hirtelen nem tudtam, mire gondol.

- A folyosón. - Mosolygott.

- Ja, elestem és elszakítottam a táskáját, jó nagy beszélgetés volt, mondhatom.

- Akkor délután megint, az igazgatónál kel várjalak? - Kérdezte flegmán.

- Nem, azt mondta, hogy nem szól neki. - Erre Grace egy ezer wattos mosolyt villantott felém.

- Mi bajod lett?

- Ááá, semmi. - Kuncogott magában.

Órák után elindultam az ebédlőbe. Leadtam a kajajegyem, majd beálltam a sorba. Grace bevágódott mellém, mikor már az asztalnál ültem.

- Jó étvágyat!

- Jó étvágyat!

Már épp befejeztem, mikor leült hozzánk Ő. A szívem ekkor megállt.

- Sziasztok!

- Szia! - Mondtuk kórusban Gracel.

- Egyébként Michael Clifford. - Szólalt meg, s villantott felém egy levakarhatatlan mosolyt, amiben én elvesztem, mire a mellettem ülő csaj oldalba lökött.

- Öhm. Alexandra Justice. - Nyögtem ki, mire Grace alig bírta visszatartani a nevetést. - Bocsi, de most mennünk kell. - Szóltam, s húztam magam után a barátnőm.

- Oké. - Mondta, csalódottan.

- Miért jöttünk el? - Kérdezte Grace.

- Mert, mert nem szimpi.

- Ahaaa. Tetszik neked!

- Mi? Nem!

Persze, hogy tetszett, hiszen talán ő megértene, ő talán olyan, mint én. De nem engedhetem közel magamhoz, Nem!