What If... [ BEFEJEZETT ]

2. Rész

,, a mássággal az a legnagyobb
probléma, hogy körülötted mindenki
normális ''

Mánap reggel Lunával együtt mentünk iskolába, kitettem a sulijánál, váltottunk egy búcsú csókot majd bement. Én pedig fájó szívvel néztem őt. Megint egyedül.

Az iskolában semmi izgalmas nem történt. Megbeszéltünk a csapattal hogy, délután kimegyünk a parkba, és ott tanulunk. Hát igen látszik hogy nem a menők közül jöttünk.

Az utolsó órám után bevágodtam a kocsiba majd haza  felé vettem az irányt. Otthon át vettem egy kényelmesebb ruhát, ami egy fekete mackó nadrágból, egy fehér crop top-ból és egy fekete Adidas csípőből állt.  Gyalog indultam a megbeszélt hely felé. Otthon se anya nem volt otthon, amit már megszoktam, sem a bátyám, amit furcsáltam.  Mikor megérkeztem a többiek már ott voltak könyvekkel egy nagy pléden. Én levágodtam Luna és Owen közzé.

Már egy bő fél órája kint voltunk amikor, kocsikat és nevetgeoo kiabál fiúkat hallottunk. Mind elkezdtünk össze pakolni mert nem akartuk meg várni kik azok. A többiek már előre mentek amikor eszembe jutott hogy a padon hagytam a táskám.

-Hejj emberek, ott maradt a táskám - kiabáltam utánuk.

-Akkor mire vársz ég menj vissza érte mielőtt azok találják meg akik oda mentek - mondta kiakadva Gray.

-Jól van, jól van - mondtam és vissza rohantam. Mikor még volt a táskám elindultam.  Csak előre néztem így észre sem vettem kik azok amíg.

-Rose? - Basszus szinte csak a bátyám hív a második nevemen - mit keresel itt - kérdezte dühösen, amit nem igazán értettem.

-Csak kijottem sitálni, már az baj, vagy el sem hagyható a szobám a te engedélyes nélkül? - Kérdeztem vissza, tettetett idegességgel a hangombam, és arcomon. Jajj egyébként a hazudozás már úgy megy mint a víz folyás.

-Öhmm nem  - válaszolta.

- Jó akkor léptem - közöltem vele, majd elviharzottam. Láttam a barátai arcán hogy nem értik, miért szólt egyáltalán hozzám Kaede, amit én sem igazán értettem.  Luna már a kocsiban volt, beestem mellé majd mondtam neki hogy gyorsan hajtson el.

Luna haza vitt ott maradt egy kicsit, csak beszélgettünk és fetrengtünk. Élveztük egymás tarsoságát. Jó érzés veleenni olyan mintha akár csak egy percre is de egy kar, az ő karja, kirántgatna a szürke minden napokból.
Biztos ti is olvastatok vagy láttátok olyan filmeket, amiben az első látásra szerelemről hablatyolnak. Vagy amikor a szuleitek azt mondják hogy első látásra egymásba szerettek, na hát ők mind hazudnak. Nem létezik első látásra szerelem, maximum szexuális vonzalom. A mi megismerkedésünk sem volt minden napi Lunával.

Egy nap csúnyán megszivattak az iskolában  bátyámmal az élen. Nem bírtam ott maradni tovább szóval fogtam magam és lementem a ,,helyemre,,. Ami egy város fölé magasodó hegyből áll és rálátni az egész városra. Éppen a sírás szélén üldögéltem, akikor Ő is oda igyekezett ahol én voltam. Csak leült mellém. Nem beszéltünk. Nem kérdezett. Csak ültünk és annyira jó volt. A második alkalommal bemutatkoztunk egymásnak, kiöntötte nekem a szívét, én is az enyémet neki. És minden azon a hegyen kezdőtött.   Minden nap kijártunk oda. Mindkettőnk tudta hogy nem közömbös, nem csak barát ként tekintünk a másikra.  Majd egy csodálatos napon megtörtént.  Az első csókunk. Rá egy honápra már hivatalosan is jártunk, persze titokban. Három hónap múlva pedig a legszebb szó a világon a szeretlek is elhangzott. És most itt vagyunk másfél évvel később.

Na szóval már egy ideje beszélgettünk amikor becsapódott a bejárati ajtó.

-Rose mi volt ez?

-Basszus szerintem a bátyám. - Mondtam teljesen összeszorult gyomorral.

-Most hol menjek ki? - Már ő is pánikot, ami nem tett jót az én pánik rohamomnak.

-Öhmm...... Az ablak! - Kiáltottam suttogva, ha ilyen lehetséges egyáltalán.
Fogta magát és a cuccát egy gyors csókot nyomott ajkaimra majd ki vetődött a második emeleti ablakomból.  

Már két órája hogy elment, zluyg döntöttem hogy lemegyek eszek valamit.  Mikor leértem megnéztem mi van a hűtőben, majd megmlégítettem a tegnapi vacsorát.

-Hallod kinek a kocsijába ültél be miután beszéltünk a parkban - jött a semmiből Kaede.

-Jaa ő, csak egy barátnőm volt, egy másik iskolából, nála aludtam a múltkor.

- Hmm oké - mondta majd felment az emeletre. Megnyugodtam hogy elhitte.
Kede példáját követve én is felmentés a szobámba lezuhanyoztam, le mostam a sminkem és az emberek hülyeségeit, már az ágyban feküdtem amikor
-Ahh komolyan most kell pisilnem.... Tipikus. - Mondtam a mondatot igazából magamnak. Miután vissza értem  a mosdóból az ágyba vetettem magam és szinte egyből el is nyomott az álom.