What If... [ BEFEJEZETT ]

5.rész

Itt vagyunk. Ma lesz a bál, és már nyíltan mutatkozhat a barátnőmmel a legutóbbi események után. De ne szaladjunk ennyire előre. Na szóval ott tartottam, hogy három nap van a bálig. Ma is mint minden nap felébredtem, elintéztem folyó ügyeim, zuhanyoztam, sminkeltem, fogat mostam, és elindultam iskolába.

A napom további része nem volt valami izgalommal teli. Beértem, elteltek az órák, megszivattak (megint), tesin be égtem (megint), majd 100%-os dogát írtam kémiából (megint). 

Megbeszéltük Lunával, hogy kimegyunj a helyünkre. Hogy egy kis időt együtt töltsünk. Messzire a világtól. Messzire az emberektől.

Órák után bepattantam a kocsimba, majd amilyen gyorsan csak tudtam indultam Lunához.
Igen ez a cselekedetem volt végzetes mindkettőnk számára.

Már egy ideje ott ültünk és beszélgettünk, amikor kocsikat, és ordítozó tiniket hallottunk.  Nem igazán foglalkoztunk velük, mert nem hittük hogy oda jönnek majd.

-Mi a.... - hallottam a hangot a hátam mögül. Olyan gyorsan álltam fel és fordultam meg, hogy a NASA űrhajók is megirigyelnék.

-Rose? Mi a fasz? És te... Te Luna vagy a másik suliból. Mit csináltok itt? - Kérdezte a bátyám, teljesen kiakadva. Pár máod perc múlva a kezunkre nézett ami még mindig össze volt kulcsolva.

- Te leszbikus vagy? Ezt nem hiszem el. A húgom egy csajjal jár? Undorító - mondta, olyan hangsúllyal, amitől le akartam ugrani a hegyről.
Mikor kimondta ezeket a ,,végzetes'' szavakat, azonnal megindult a kocsija felé. En is így tettem.
Legalább 120-al mentem haza felé, mellettem Lunával. Mikor haza értem csak egy cetlit találtam :

Tudom hogy apád hagyott rád pénzt, szóval fogd és minket többé ne keress. A batyad elmondott mindent. Nem is értem hogy teheted ezt a családunkal. Pakolj össze és tünj el este 10-ig.

Mariene Young

Miután elolvastam a levelet nem igen éreztem mást mint megkönnyebbülést, örömöt, és egy nagyon apró kis szomorúságot.
Fel mentem a volt szobámba, össze pakoltam a cuccaim, majd 4 bőrönddel vissza ültem a kocsiba Luna mellé.

-Jól vagy - kérdezte aggodalmasan.

-Soha jobban - és sok idő óta először őszinte mosoly volt az arcomon.

-Mehetünk? - kérdezte óvatosan.

-Öhmm... Egy perc - mondtam majd vissza rohantam a házba, felkaptam az ajtó mellett lévő baseball ütőt, és ki adtam minden dühömet és szomorúságom.

Már az új otthonomba rendezkedtünk be Lunával amikor megszolalt a telefonom. A rendőrseg hívott és azt szerették volna ha bemegyek.

-Na szóval akkor miről is van szó pontosan? - kérdezte a rendőr főnök.

-Ez a nő személy itt, szét verte a házamat - mondta sírás színlelve anyám.

-Igen tudja egy kicsit ideges voltam miutan kirakott a házból, mert megtudta hogye leszbikus vagyok - mondtam halál nyugodtan. Őszintén ha ez egy filmben lett volna nagyon bef*stam volna.

-Na jó emberek nekem erre nincs időm. Ma meg haza szeretnék menni a férjemhez - mondta rendőr (férfi) majd távozott. Én nagyon jót szórakoztam ezen, míg látszólag a sértett fel már nem annyira.

-Többé nem akarlak meglátni - mondta anyám.

-Nem is fogsz - mondtam még mindig nyugodtan, majd kilibegtem a rendőrségről.

Otthon elméseltem mindent Lu-nak majd mindketten elaludtunk, azzal a tudattal hogy már soha nem kell egymást elhagynunk.