𝕄𝕪 𝔹𝕒𝕕 𝔹𝕠𝕪 | ✓

27. rész

-Hogy mondjuk el a srácoknak, hogy járunk?- kérdeztem

-Szerintem ne mondjuk el. Majd leesik nekik, hogy eddig nem így viselkedtünk. Látni akarom az arcukat- vigyorodott el Ash gonoszan. Egyébként a szombat délutánom náluk töltöttem aztán haza mentem a bátyjámhoz. Filmeztünk egy kicsit meg hasonlók aztán egyszer csak bejelentette, hogy holnap bemutatja a barátnőjét. Érted nem megkérdezte, hogy egyáltalan otthon leszek-e vagy érdekel-e? Neeem csak benyőgte nekem. Hát azt hittem, hogy lerugom a fejét. Egyébként a barátnője nagyon jófej és főlleg az tetszett benne, hogy bármikor benne van David szivatásában. Hopenak nagyon jó humora van és őszintén örülök nekik. Ezután jött a kellemetlenebb rész. Amikor drága Ashton felhívott és olyan hangosan üvöltötte a telefonba, hogy babám, hogy nem csak a dobhártyám szakadt ki, de még David is meghallotta. Egy táskával fel tudtam volna magam kötni. Na ezek után jött a vallatás és a szokásos "ha megbántott kinyírom. Ha valami olyat tett amit nem akartál kinyírom. Minden faszságáért kinyírom. Sőt előszőr lefejelem és csak aztán nyírom ki" duma. Ezután kedvesen megfenyegettem, hogy megfosztom a golyóitól ha nem fejezi be ezt a halál uncsi faggatást ami természetesen megtette a hatását és nem bolygatta a témát. Az előbbi párbeszédünket Ash kocsijában folytattuk le. Egy mély sóhaj után Ash kiszált a kocsiból, ezért követtem őt. Bezárta az autót, majd rám nézett és elmosolyodott. Az én ajkamra is egy széles vigyor húzódott. Ash keze után nyúltam és rákúlcsoltam az ujjaim az ővéire. Elindúltunk a suliba. Nem bámúltak meg minket a szokottnál többen. Azt hiszem kezdik a lányok is elfogadni, hogy Ash velem van. Nem mintha bármi mást tehetnének mert akkor előhívnám a bennem szunnyadó kung-fust és hát lássuk be, az senkinek nem lenne jó. A szekrényemhez értünk, ezért megáltam, hogy kivegyem a könyveim Ms. Taylor órájára. Esküszöm még wc- t takarítani is szívesebben mentem volna. Ameddig a könyveimmel bajlódtam, Ash a mellettem lévő szekrénynek dőlt és engem figyelt.

-Mit nézel?- kérdeztem tőle mosolyogva

-Én, semmit- kapta el a fejét és szikorúan csak a földet kezdte bámúlni. Megforgattam a szemem. Az ő szekrényénél is megáltunk, de ő csak bebaszta a bőrdzsekijét és ezzel el is intézte a dolgokat. A termem előtt megálltunk

-Most ugye nem akarsz órákon át búcsozkodni?- kérdeztem kuncogva

-Nem, a következő szünetbe úgyis el kell viseljelek- vigyorgott rám mire csak érett 17 évesként kinyújtottam rá a nyelvem

-Ha így folytatod leharapom- nézett rám fenyegetően

-Neked adom- mondam mosolyogva és egy puszit hintettem a szája sarkába és beindúltam a terembe

-Hé- kapott a csuklóm után és visszahúzott magához- Ugye nem gondolod, hogy ilyen hamar megszababadúlsz tőlem?- húzta fel a tökéletes szemöldökét

-Pedig már reménykedtem- nyomtam el a mosolyom. Erre kaptam egy hosszú csókot, és bementem a terembe...

Jézusom emberekkk romantikus kategóriában 1.helyezet az ÉN könyvem😱 Valaki csípjen már meg