𝕄𝕪 𝔹𝕒𝕕 𝔹𝕠𝕪 | ✓

49. rész

Emily szemszöge

Másfél hete annak, hogy Ashton megmentett. Suliba még nem járok, de ma úgyis találkozok a lányokkal, mert a báli ruha nem veszi meg magát. Igen, én is teljesen elfelejtettem a sulibált, de ott vannak drága barátnőim akik emlékeztettek arra, hogy nem egy XXL-es férfi polóban, és melegítőben kéne menni. Áldom őket ilyenkor. Enni is tudok már, igaz hogy rohadt sok szenvedés után, de már nem jön vissza a kaja miután megettem. Ami pedig Scottot illeti. Visszaesésért, emberrablásért, testi és szellemi zaklatásért, 8 napon kívűli sebek okozásáért, kínzásért és testi sértésért életfogytiglant kapott. Bevallom, legszívesebben örömtáncot jártam volna amikor megtudtam. Kárörvendő köcsög vagyok, de úgy gondolom, hogy ha már nem rughatom szájba bosszúból, legalább ennyit megérdemlek. Azóta elmeséltük a többieknek, hogy mi történt. Igaz, hogy még mindig nehezemre esik beszélni róla, de ők megérdemlik, hogy őszinte legyek velük. Másik két ember akik felkerűltek a "Nem kívánatos személyek" listára pedig nem voltak mások mint a szüleim. David nem akarta elmondani, hogy mit reagáltak amikor elmondta nekik, hogy elraboltak, de valamelyik nap hallottam amikor erről beszéltek Ashtonnal. Miután megtudtam, hogy tesznek rá, ha esetleg megől az az elmebeteg, bezákóztam a szobámba és csak sírtam. Tudtam, hogy szarnak rám, de azt hittem legalább nem szarjál le, hogy a lányuk él vagy nem. Természetesen pár napos "depresszió" után felhívtam anyám és elküldtem melegebb éghajlatra. Persze nagyon sajnálták, meg nem úgy gondolták, de miután látták, hogy nem veszem be, közőlték velünk, hogy ne nagyon várjuk őket haza hosszú időre, maximum pár napra, ami majdnem egyet jelentett azzal, hogy a pénzükből élűnk, de egyedűl. Igazából már megszoktam ezt a helyzetet, szóval nem szomorított el túlságosan. Ashton pedig... Nem is tudom mit kéne mondanom. A mai napig iszonyatosan hálás vagyok neki. Miután biztosított róla, hogy amit még Scott mondott nekem róla, annak a negyede se igaz, újra a kapcsolatunk fénypontját éljük. Majdnem, hogy minden éjszakáját itt tőlti. Nem hajlandó elmozdúlni mellőlem. Ilyenkor legszivesebben kinyomnám belőle a szuszt, de eddig még megkíméltem szegényt. EDDIG. A sebeim elkezdtek begyógyulgatni, és ha rendszeresen kenem őket talán még el is múlhatnak. A zöld foltok kezdenek sárgúlni, ami egyértelműen a gyógyulás jele. Az életem kezd újra rendbe jönni. Igazából az elején rohadtúl nem tudtam feldolgozni ami velem tőrtént. Sőt még mindig elképesztő. Ilyenek csak a könyvekbe vannak. De így, hogy Ashton ilyen szinten támogat lelkileg, úgy érzem hamarabb túleszek ezeken a borzalmakon, mint azt én gondoltam. Gondolataimból a csengő zökkentett ki, ami a legjobb barátnőim érkezését jelezte nekem. Egy minimálisan még mindig bicegtem, de már egyáltalán nem volt feltünő. Kicsaptam az ajtót, majd se szó, se beszéd, a lányokra vetettem magam. Meglepődtek, de nevetve viszonoszták a gesztust. Ezekután gyorsan összeszedtem a cuccom, majd a két lánnyal karőltve elindúltunk belevetni magunkat a ruha rengetekbe..

Trash rész lett tudom, de sehogy sem ment jobbra. Vagy 5000x átfogalmaztam meg újraírtam, és még mindig nem tetszik plusz rohadt uncsi de ennyi tellik tőlem most. Sorry:((