Idézetek az íróinktól

Büksi Zsuzsanna

„Arra vágytam, hogy boldog légy nélkülem, ha belepusztulok is. Azt mondják, akit az ember igazán szeret, azt szabadon engedi.

Ki találta ki ezt a rohadt nagy baromságot? És miért hittem el, hogy ettől majd nekem olyan hű, de jó lesz, és megkönnyebbülök?"

(Amit a Sors egybekötött...)

„Tizenkilenc hónapja éltem egyedül, csak olykor hiányzott a férfi az életemből. Réka beszélt rá a vakrandira. Olyan sejtelmesen vigyorgott, hogy tudtam, valami perverz ismerősével akar összehozni."

(Amit a Sors egybekötött...)

„Az ápolószemélyzet – köztük három csonttá soványodott, beesett arcú, szívós nő – alumíniumbögrékben gőzölgő teát vitt körbe. Ákos két tenyere közé kapta a csészét, arcát a gőz fölé tartotta, csukott szemmel élvezte a melegét. Elzsongította a körötte folyó csendes beszélgetések moraja. A tea keserű lötty volt, régen elfogyott a cukruk, hogy ízesítsenek, teafű sem maradt, ki tudja, honnan ásták ki a gyökereket, amiből az úgynevezett teát, és a hasonlóan ízetlen levest főzték, mindenesetre a szakácsuk egy zseni, ha a semmiből mindezt előteremtette nekik."

(Végső csapás)

„Az esküvőnk napján Hanna szemében a mindenség összes csillaga fénylett. Lehet, hogy szentimentális vagyok, de akkor ez az egész világot jelentette számomra. Az évek során a csillagok egyenként kihunytak a tekintetében, már csak néhány ragyog fel olykor. Mindent megadnék azért, hogy újra ugyanolyan boldognak láthassam, mint akkor."

(A mindenség összes csillaga)