Minden éjjel [Thor Odinson]

5. Viharos éjjel

Teltek szépen lassan a hónapok, Sif pocakja gyönyörűen gömbölyödött, és a két gyermeknek hála nagyobb lett, mint az átlag. Thor nem volt rest megtenni mindent, hogy szerelme jól érezze magát. A reggeli rosszulléteket és a furcsa, undorító ételkombinációkat együtt vészelték át. Virradatkor csak azért loholt le a szirtről, hogy ott lehessen, amikor Sif felébred.

A leendő apuka és a múltját nem eresztő részei nem férnek meg egymás mellett, aminek a testi egészsége látja komoly kárát. Rettenetesen kialvatlan, nappal sok időt igyekszik tölteni a kis családjával, aztán jön az éjjeli virrasztás Lokival - akiről még mindig nem tudja, merre járkál. Sokszor parancsolták őt ágyba, kilométerekről látszott rajta a fáradtság, karikás szemek, sápadt bőr.

Hamar rákapott a doppingszerekre, amiket a kisboltokban fedezett fel, és halmozott föl. Energiaital félék és kávék liter számra. Az Asgardi szervezet erős, de mindenkiben van egy bizonyos megállj pont, amit Thor vészesen hamar fog átlépni. Megfelelési kényszer? Valószínűleg. Annyi mindent szúrt el maga körül az életében, hogy a gyermekei jövőjét kétségbeesetten akarja tökéletesre formálni. Igen, csakhogy senki és semmi nem tökéletes, valamint ha így folytatja, a gyerekek azelőtt elvesztik az apjukat, mielőtt látnák egyáltalán őt.

Ráadásul közeledik az évforduló is, ami maga lesz a földi pokol.

~|§§§|~

- Áú! - jajdult fel, amikor szokásosan felborította őt a ház négylábú ördöge. - Sigyn! - kiáltott a barátnője után. Feltápászkodott, és hátra csapta vállig érő fekete haját. - Esküszöm, kivágom ezt a nyüves macskát! - robogott a konyhába, ahol élete értelme lelkesen készítette a reggelit.

Sigyn jót nevetett Tom morgolódásán, imádnivalónak tartja, amikor durcásan viselkedik.

- Ne nevess, fáj az arcom! - szólt rá határozottan, közben oda húzott mellé egy széket, és ráült.

- Pont arra sikerült érkezned? Olyan egy szerencse csomag vagy.

Tom erélyesen félre lökte a serpenyőt a forró területű főzőlapról, majd a derekánál fogva húzta a lábai közé kedvesét. - Mit csinálnál, ha amiatt a nyomorék kis dög miatt megsérülne a hibátlan külsőm?

- Ugyan úgy végig nyalnék azon a tökéletes nyakadon - megfogta Tom sápadt bőrű orcáját, amit kicsit oldalra döntött, és végig siklott rózsaszín nyelvével a lila foltokon, amiket a nyakán hagyott. Ezt a férfi vigyorogva élvezte.

Visszatért az étel készítéséhez, ami egy tipikus angol reggeli elemeit tartalmazza. Eközben Tom a konyhapult szélére rakott gyümölcstálból elemelte a szőlőt.

- Még mindig itt van az a kutya?

- Igen. Nem is értem, hogy Thor miért nem köti ki Lokit, ha folyton elszökdösik.

- Thor, Loki - forgatja a szemeit. - Tuti egy mitológia mániás családból van... Loki nem az a csávó, akinek majdnem letépte a tökét egy kecske?

- De igen, csóró. Viszont akkor én mit mondjak? A feleségéről kaptam a nevemet.

- Micsoda mázli, hogy nem létezik - nyelte le az utolsó szem szőlőt. - Úgy törném szét a nyakát, mint egy gallyat.

- Ki kell, hogy ábrándítsalak. Az igazi Thor volt itt, a Bosszúállók tagja, szóval az igazi Loki is a közelében lehet.

- Pazar - ásított egy jóízűt, aztán csámcsogott párat. - A dögjét igazán eltűntethetné a bolt elől, rohadt bosszantó.

- Jobb ötletem van. Vigyük vissza neki - vetette fel. Tom nagyokat pislogott.

- Hogyan? - nyögve kérdezett vissza.

- Most mi van? Egésznap képes vagy az utcán varázsolgatni, de egy kis séta megárt?

- Csak úgy mellékesen közlöm szívem egyetlen tűzvirága, hogy ott kint a tavaszi időhöz képest pokoli meleg van - mutatott ki az ablakon, amin erősen tűzött be a reggeli napfény. - Nem az utca közepén kívánok hőgutát kapni.

- Nyughasson már, őfelségének nem esik baja, ha alkonyatkor megyünk.

- Rendben, de ha bármi történik velem, magát teszem felelőssé. Drága ágyasom - tette hozzá pimaszul.

- Ágyas a nénikéd!

Lemenőben volt a Nap, és ahogy reggel megbeszélték, elindultak, hogy visszavigyék az állatot a gazdájának. Nyilvánvalóan nem tudták Thor merre lakik pontosan, aminek a problémáját Loki készségesen orvosolta.

A kutya erre várt hosszú hónapok óta, hogy a férfi végre kövesse őt. Fáradtan, étlen és szomjan ingázott a két hely között, de megérte a várakozás. Azonban még ígyis kicsúszott az időből, pont az évforduló éjszakáján érnek oda, és olyankor nagyon veszélyes a nyílt ég alatt sétálgatni.

- Ne! Megint vihar lesz! Nagyon félek a villámoktól - szorosan Tom karjához bújt, aki unottan ballagott mellette zsebre dugott kezekkel.

- Milyen kis félős vagy. Legalább minden éjjel pátyolgathatlak - simogatta a vörös hajkoronát, ami puhább a selyemnél is.

- Ne legyél kárörvendő! - húzódott el a férfitól, de még mindig ölelte a karját. - Olyan, mintha rám szakadna az ég, és olyankor síró görcsöt kapok - csuklott el a hangja.

Tom azonnal megállt, hogy szerelmét a mellkasához húzva megnyugtassa. Bár jó érzés volt számára, hogy a villámok és dörgések elől az ő karjaiba menekül, attól még nem bírta elviselni, ha Sigyn szomorú. A mosolya az egyetlen, ami felhevíti a szívét. Élete lángja, ez a nő.

- Elmesélek valamit, rendben? - Sigyn bólintott a mellkasába. - Tavaly, amikor még az utcán éltem, volt, hogy nagyon sok pénz gyűlt össze. Viharos éjjel volt, és egy nagyobb banda tagjai meg akartak késelni érte. Nem esett az eső, csak az ég zengett, percenként villámlott körülöttünk. És akkor az egyik egyenesen közéjük csapott, így menekültem meg. Érted mit akarok mondani? - tolta el magától. Kezei közé fogta Sigyn szeplős arcát, és egyenesen a szemeibe nézett. - A vihar volt az, ami engem megvédett. Amíg velem vagy, ezek a viharok vigyázni fognak ránk. Elhiszed nekem?

Válasz helyett megcsókolta a férfit, szorosan fonódtak egymásba. - Igen, elhiszem. Szeretlek - bújt bele újra Tom mellkasába, ezúttal félelem nélkül.

- Szeretlek tűzvirágom. - Meghitt pillanat volt a borús ég ellenére, ami rútul eltakarta a csillagok fényét.

Loki ugatása zökkentette ki a gerlepárt. Tom dühösen morgott az állatra, ám az csak jelezte, hogy menjenek tovább. Így is tettek, a kutya célirányosan egy kis városba vezette őket.

- Új Asgard - olvasta fel hangosan a tábla feliratát Tom.

"És hazatérhetsz."

Hallott meg egy hangot a fejében, mintha közvetlenül a fülébe mondták volna. Nem volt senki rajtuk kívül, még a közelben sem, egy lelket sem látott, hiába forgatta a fejét. De akkor mi volt ez a férfihang?

Vett egy mély levegőt és inkább annyiban hagyta, csupán fáradt és képzelődik. - Na, keressük meg azt a Thort, aztán menjünk. Fura érzésem van ettől a helytől.

Azzal elindultak a városba.