Minden éjjel [Thor Odinson]

7. Pribék [Vége!]

- Azonnal tedd el, vagy kitekerem a nyakadat öcsém!

- Nem, az enyém!

A két testvér kisgyereket megszégyenítően kergetőztek a nagy kandalló által fűtött lakásban. Míg Thor gyermekei a nappali szőnyegén játszott, és a két feleség a konyhában tevékenykedett addig a ház férfijai egy ajándékcsomag miatt fogócskáztak.

- Most mit vagy úgy oda? Az én nevem áll rajta, tehát az enyém! Azt csinálok vele, amit akarok! - akadékoskodott elszántan, miközben magához szorította a kék alapon fehér csíkos csomagolású hosszúkás dobozt. Amint meglátta reggel a díszes fa alatt a többi doboz mellett, rögtön meg akarta tudni mi van benne.

- Akkor sem nyithatod ki karácsony reggele előtt, mikor tanulod már meg?

- Nem vagyok szabály betartó, tudhatnád!

Mindketten kirontottak a ház ajtaján egyenesen a vastag hótakaróval borított kertbe. Thor más megoldást nem látva hívta magához a Vihartörőt, ami engedelmesen kirepült az ablakon. Már dobásra hajlította a karját, amikor hírtelen megfordult, és az ajtóban álló öccsére ejtette a nehézfegyvert.

- Jaj édes öcsém, egyre kiszámíthatóbb vagy - visszazárta az ajtót, amin beszökött a dermesztő hideg, majd fivére mellé guggolt. Akárcsak úgy, mint anno Sakaar -on.

- Apu, mit csinálsz Loki bácsival? - A kislány, aki haját anyjától, szemét az apjától örökölte, odament hozzájuk. Mindenre kíváncsi természetű volt a kis Amora, teljességgel oda volt a bácsikájáért.

- Tudod a szabályt hercegnőm, idő előtt nincs ajándék bontás. Loki bácsi nem volt szófogadó. - A földre hullott, szaggatott csomagolású dobozért nyúlt, ám ennek a példáját a fivére is követte. Belekapott a doboz aljába, és úgy megrántotta, hogy kiszakadt, koppanva hullott ki belőle a tartalma.

Az ifjabbik szemei kidülledtek, amikor meglátta mi esett ki, és ekkor már Thor hiába rejtette el a háta mögé. - Az az, amire gondolok?

- Elrontottad a meglepetést - morogta, és felsegítette testvérét a földről. A fegyvert neki támasztotta a kanapé oldalához. - Szó szerint élet-halál harcot vívtam, mire megszereztem a követ - mélyen szemezett az aranysisak közepébe kovácsolt tér kövével. Sóhajtott, majd átnyújtotta a sisakot. - Nálad jobb helyen nem is lehetne. Boldog karácsonyt Loki.

- Köszönöm, ez-ez megtisztelő. Álmomban sem gondoltam volna, hogy viszont látom. - Először csak nézte a sisakot, ami keretezte a kis kék követ, aztán pedig belécsapott a felismerés, hogy ő sem készült ám üres kézzel. Kitárta a tenyerét, amiben zöld fény kíséretében megjelent egy hosszú láncú medál. A lánc része barna szőrmével volt borítva, a medál része pedig egy örökfagyott jégcsap darab. - Megvéd a hidegtől, tudom, hogy nem bírod jól hosszútávon. Boldog karácsonyt.

Thor elvette az ajándékot, és a nyakába tette, leért egészen a mellkasa aljáig.

- Loki bácsi, Loki bácsi! - szólalt meg a kislány mielőtt megölelhették volna egymást.

- Mit óhajt hercegnő - süllyedt le a kislány szintjére a férfi.

- Felvehetem a sisakodat? - érdeklődte szégyenlősen. Arcocskáját a kis fekete kecske plüss mögé bújtatta, csak villogó kék szemei látszódtak ki.

Loki és Thor elmosolyodtak Amora édes viselkedésén. Loki ügyelt rá, nehogy valami baja essen a kislánynak a kő hatására. Azon kívül, hogy egészen az orra alá ért neki a fejfedő nem történt semmi különös.

- Ebbe bizony még bele kell nőnöd picúr - bökte meg orrocskáját, miután feljebb emelte rajta a sisakot.

Először elszomorodott, amiért nem volt jó rá az áhított fejfedő, aztán ez hamar át is váltott könyörgésbe: Vegyél fel Loki bácsi, kérlek! - A férfi mosolyogva emelte föl a gyermeket, aki a nyakát körbeölelve tapadt hozzá.