Minden éjjel [Thor Odinson]

3. Iskola

A ház lakói mind azonnal megszerették a kis jövevényt, szívbe hatoló egy kutya, meg kell hagyni. Akárki is volt az előző gazdája Lokinak - természetes, hogy így nevezte el - nagyon jó nevelést kapott. Első szóra hallgat a parancsokra, házon kívülre megy, ha rájön a szükség, és valami különös oknál fogva mindig tudta, ha gazdája búskomor lett, és ment, hogy felvidítsa. Hozzá dörgölőzött, mint egy macska, vagy kidobta magát, hogy megsimogassa pociját. Saját farkát kergette, pitizett, esetenként elvett valamit, hogy Thor végig kergesse a házban vagy akörül.

A kutya megjelenése határozottan javított a férfi hangulatán, sokszor volt vidám és nevetgélt.

Egyik este egy családias film néző estét tartottak, azt nézték, ami éppen ment a Tv-ben. Hatalmas állat szörnyek, robbanások, öldöklés, új világ felfedezése. Minden, amire a harcos lelkük, szemük vágyott.

Amikor a Tv-ben egy reklám képkockái jelentek meg Miek dühös hangokat hallatva dobta a magánál tartott pizza szeletet a képernyőnek, ami lassan csúszott le, zsír csíkot hagyva maga mögött. Nem tartott soká, hogy Thorból kitörjön a vihogás. Mióta Loki is a házban van sokkal többet nevet, aminek a látványát a lakótársai még emésztenek, megszokták a búskomor Thort. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem örülnének a boldogságának.

- Azt hiszem, én megyek - kitekintett az ablakon, a sötétség már hívta. Fölállt, és az ajtó felé indult.

- Thor! - szólt utána Sif, mire az említett visszafordult. - Meddig akarod ezt tenni magaddal?

"Jól van. Úgy látszik, egyedül kell megoldanom. Ahogy mindig."

- Amíg nem tudom az öcsémet magam mellett - válaszol egy kis gondolkodás után.

A szokásos helyén ücsörgött, hátra döntötte a fejét, és az égre szegezte tekintetét. Az a látvány játszódott maga előtt újra és újra, ahogy az emberek csillagpont ként szállnak fel az égbe. Vajon te is ott vagy a csillagok között öcsém? - gondolkodott el magában.

Lihegés csapta meg a fülét, ami csak azt jelenthette, hogy vendége akadt a mai estére.

- Loki, te meg miért vagy itt? - kapta fel a fejét dühösen, amikor meglátta az állatot. Minden más helyzetben örülne a kutyának, de nem itt és nem ilyenkor. - Menj vissza a házba, most azonnal!

Egyértelmű parancsot adott, de ezúttal nem hallgatott a gazdájára. Azon kezdett el mesterkedni, hogy a ruhájánál fogva elhúzza onnan Thort.

- Elég legyen! - dörrent rá szegény kutyára hírtelen jött dühében. Ez megtette a hatását, de ahelyett, hogy elment volna, inkább nyüszítve fektetve a fejét Thor ölébe. - Ne haragudj, nem így akartam - simogatta a kutyus fejét. - Tudod mindig egyedül szoktam lenni. Itt nem okozok kárt másoknak az emlékeimmel... Csak évente egyszer... - sóhajtott el a végét, és újra az égre tekintett. - Sosem fogom magamnak megbocsátani, ahogy bántam vele egész ifjú korunkban.

"Emlékszem az árnyékodra... Az árnyékodra, amiben élnem kellett."

- Nem vagyok alkalmas királynak, testvérnek csapni való, és még a világ védelmezője ként is megbuktam.

"Az emberek halomra ölik egymást, amíg tövig rágod a körmödet!"

- Talán el is fogadtam volna atyám helyét Asgardban, ha a fivérem mellettem marad. De így egymagam képtelen vagyok.

Loki nyüszítve fordította oldalra a fejét, hogy megnyalogathassa az őt simogató kezet.

- Ne már, ez csikiz - mosolyodott el a bizsergető érzésre. De a kutya nem állt le, előrébb férkőzött, és a hátára feküdt Thor combjain.