éjjel van, aludnom kellene, de a fejemben mindenki megőrült, üvöltöznek.
kinyitom az ablakom és felnézek az égre, a csillagok visszanéznek, majd gúnyosan nevetnek. még olyan messziről is látják mennyire szánalmas vagyok.
a hold csak buzdítja őket: „nevessetek, gyerünk, egy percre se hagyjátok abba!“
inkább sikítva csukom be az ablakot.
bemászom az ágyam alá, az ott élő szörnytől várok vígaszt, hisz igazából már csak ő van itt velem.
engem látva inkább úgy dönt, hogy holnap kiköltözik.
még arra sem vagyok jó, hogy riogasson a sötétben.
---
BINABASA MO ANG
gyertyafényes
Short Storyírógépem a régi íróasztal közepén, körülötte vörös gyertyák, a szörny az ágy alatt hallgatja a kattogást, amikor lenyomok egy betűt. vajon tudja, hogy ismét róla írok?
