Find the light with me! [SemiShira]

01

                          -Semi-

  Shiratorizawa Akadémia..
Ahova az ember egy tehetséges diákként kerül be,és ahonnan egy mégtehetségesebb felnőttként távozik. Sokan így ismerik ezt az iskolát,eleinte én is csak áradozni tudtam volna róla. Azonban egy éve már teljesen más állásponton vagyok.

Az első évem óta játszok a röplabda csapatban ,ahova nagy erőfeszítéseknek hála sikerült bekerülnöm,mint feladó.
Az első két évem pompásan telt a csapatban,igazi barátokat találtam,és nagyon sokat játszhattam.
Azonban úgy látszik,az utolsó évemben kell rájönnöm arra,hogy semmi sem tart örökké.
Sajnos meccseken egyre kevesebbszer állítanak be,és egyre inkább érzem azt,hogy már találtak valaki jobbat a helyemre. Valakit,aki sokkal jobban ki tudja szolgálni Ushijimát,mint én..

Úgy látszik ez a mai nap sincs másként.

Iskola után egyből siettem edzésre,hogy még véletlenül se késsek el,mert az edző lekapja a fejem azzal a hatvan évével.
Az öltözőben már nem volt senki,ezért sietve kapkodtam magamra a ruhámat,és sprinteltem a terembe.
A többiek éppen pakolták elő a dolgokat,amikor beértem.

-Áhh,Semi,már azt hittük,hogy nem jössz!-mondta Goshiki két labdával a kezében. Nos ebben igaza volt,nap elején még én is ezt hittem..
-Hmm,siettem ahogy csak tudtam.-válaszoltam neki unott arccal.

Kicsivel később már a bemelegítő köröket futottuk,közben pedig Washijo-sensei beszélt hozzánk valamit,amire jelenleg nem igazán figyeltem. Ennek meg is lett az eredménye,ugyanis sikeresen belefutottam az előttem kocogó Shirabuba,és ennek köszönhetően mind a ketten elestünk,vagyis inkább én estem rá. Egy meglepett nyikkanás jött ki az ajkai közül,miközben én szitkozódva próbáltam felállni.

-Fenébe már,bevertem a térdem-izé,ne haragudj Shirabu.-néztem felé,de ő csak mérges arccal nézett fel rám.
-Figyelhetnél jobban is arra amit csinálsz.-mondta nekem flegma kifejezéssel,majd felállt,és ezzel a mondatával otthagyott.

Hülye önző köcsög. Ez volt róla az első gondolatom mióta megláttam,s azóta sem változott sokat a véleményem.

Egész edzésen nyitásokat gyakoroltunk,amiben szerencsémre eléggé jeleskedtem,de amikor edzés végén 3-3 elleniztünk,én Goshikivel és Tendouval kerültem egy csapatba,ellenünk pedig Ushijima,Shirabu és Taichi játszott.
Elég sokat játszottunk,én igyekeztem jól feladni Goshikinek,azonban nem kerülte el a figyelmem,hogy a másik csapatban mintha Ushiwaka sokkal jobban ütné el Shirabu feladásait,mint anno azokat,amiket én adtam fel neki. Habár ebbe a ténybe már rég beletörődtem,mégis rosszul esett,hogy hiába törtem magam évekig,ő sokkal kevesebb idő alatt érte el ezt a szintet.
Végül Tendounak köszönhetően a mi csapatunk nyerte meg a szettet,és így mi győztünk.

Edzés végén már a nyújtásnál jártunk,mikor is Ushijima foglalt helyet mellettem.
-Szeretnél valamit?-kérdeztem tőle kicsit meglepődve,hiszen nem volt túl gyakori az,hogy beszélgettem volna vele. Persze három éve a csapattársa vagyok,de ettől függetlenül nem valami beszédes típus.
-Az edzésről lenne szó.-felvontam a szemöldököm- Jó lenne,ha többet járnál edzésekre. Ki kell használnunk az utolsó évünket.
-Jó,rendben van,ígérem többet fogok járni.-válaszoltam neki,mire csak felállt mellőlem,s egy biccentéssel otthagyott.
Persze,többet járni,mi? Úgy látszik itt mindneki ilyen érzéketlen barom,ha nem veszik észre,hogy mi a bajom. Dehát ez van,egy évet már csak kibírok valahogyan..

Ilyen,és ehhez hasonló gondolatokkal léptem be az öltözőbe,ahol egy nem várt látvány fogadott. Tendou éppen háttal állt nekem,ezért nem értettem,hogy mint nevet ennyire Reonnal együtt. Azonban a következő pillanatban megláttam egy csápoló Goshikit, a fején félig a  áthúzott felsőjével együtt,amibe valószínűleg beszorult,és ezen nevettek a többiek.
-Íme a jövő Ásza!-hahotázott a vörös hajú,miközben a hasát fogta a röhögésben.
-Hé! Inkább segítsen valaki!-puffogta mérgesen a fekete hajú fiú.

Én csak megmosolyogtam őket,és a cuccomhoz lépve már vettem volna le a pólóm,amikor is újra nyílt az ajtó,s belépett rajta a kapitány,mellette Kenjiroval.
Egy pillanatra nézett csak rám,de a szemében nem láttam semmi különöset,már fordult is vissza az áhított kapitányához,hogy tovább dumáljanak a semmiről.
Néha nem értem az embereket..