Find the light with me! [SemiShira]

02

                    -Shirabu-

A mai napom kicsit döcögősen indult,ugyanis reggel sikeresen átaludtam az ébresztőmet. Kapkodva vettem magamra a ruháim,s a konyhába érve gyorsan ittam egy pohár teát,amit anyukám készített elő.
A szüleim korán járnak dolgozni,nagyon sok munkájuk van,emiatt elég sokat vagyok egyedül,amit annyira nem bánok,mivel az időm nagy részét röpizéssel és tanulással töltöm.
Futva indultam a suli felé arra gondolva,hogy ha elkések a tanár bent fog tartani délután is,ezt viszont el akartam kerülni,mert így elkésnék edzésről.
Imádok röpizni,és mostanában úgy érzem,hogy a csapat egyre több hasznomat tudja venni.

Szerencsére időben beértem,már a folyosókat szeltem,mikor is beleütköztem valamibe. Pontosabban valakibe.
A fiú fél fejjel volt nálam magasabb,szürkés-feketés haja rendezetlenül állt,barna szemei pedig mérgesen meredtek rám.
-Shirabu,mi a francért kell belém jönni?-kérdezte indulatosan.

-Ha jól emlékszem,tegnap te is pontosan ezt csináltad zsenikém. Amúgy meg nem tudom mi a bajod,de állíthatnál magadon,ha már mostanában ilyen bunkó lettél mindenkivel. Vagy legalább edzésre megérné eljönnöd.-mondtam neki hasonló hangnemben.
Erre csak dühösen fújtatva indult el a másik irányba.
Nem értem ezt az embert..Mostanában mintha teljesen kicserélték volna. A régi Semi egyáltalán nem volt ilyen érzéketlen.
Ezekkel a gondolataimmal értem be az osztályterembe,ahol aztán kezdetét vette egy szenvedéssel teli matekóra.

Délután

A szekrényemből gyorsan kikapva a cuccomat indultam meg a terem felé.
Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon,mire picit megugrottam.
-Shirabuuu! Mizu?-kérdezte vigyorogva Goshiki.
-Mhm,semmi. Siessünk edzésre.-válaszoltam neki semleges arccal.
-Remélem edzésen a leütéseket fogjuk gyakorolni.-mondta lelkesen.

Miután odaértünk,gyorsan lepakoltunk az öltözőben,és kezdtünk átöltözni az edzős cuccunkba. Rajtunk kívűl még senki sem volt az öltözőben.
Kíváncsi vagyok,hogy a reggeli eset után Semi vajon jön-e edzésre..
Nem mintha annyira érdekelne az a barom.

Lassacskán a többiek is megérkeztek,és átöltöztek. Én a gondolataimba mélyedve pakoltam el a cuccom,amikor kivágódott az ajtó,és egy csapzott Semi esett be rajta.
A haja ezer felé állt,és az ingjén két gomb félre volt gombolva.
-Nahát,mégis idetaláltál? Már azt hittem,hogy nem is jössz.-mondtam neki gúnyos hangon.
-Kuss,Kenjiro. Inkább örülj,hogy jöttem.-válaszolta ideges hangon.

Már éppen készültem neki valami frappánsat visszaszólni,de Ushijima egy jelentőségteljes pillantással belénk folytatta a szót,úgyhogy inkább jobbnak láttuk befogni.
Mire a terembe értünk a többiek már pakoltak ki,úgyhogy én is segítettem nekik.
-Sorakozó!-kiáltotta az edző.-A mai napon a nyitásokat fogjuk gyakorolni. Melegítsetek be!
Egy pillanatra végigfutott rajtam az érzés,hogy most fogok elvérezni,ugyanis feladó létemre a nyitás az egyik olyan dolog,amit ki nem állok,és béna is vagyok benne. Meccseken szerencsére nem szoktam annyit nyitni.
Mindezek ellenére igyekeztem természetesen viselkedni,pár kör futás után elkezdtem a bemelegítést.
-Ha végeztetek,álljatok sorba a háló egyik oldalán,és mehetnek a nyitások.-hallottuk meg újra a sensei hangját.

Én Reon és Semi közé álltam,és onnan vártam a teljes leégésemet. A többiek nyitásai szépen átrepültek a háló felett,a másik oldalon pedig Hayato fogadta őket.
Az egyik pillanatban arra eszméltem fel,hogy elfogytak előlem az emberek,és én következem.
Idegesen fogtam a labdát a kezeim közé,s forgattam meg. Mély levegő. Ki-be fúj,mondogattam magamban,és arra gondoltam,hogy feladó létemre hogy lehetek ilyen szánalmas.
A labdát magasra dobva indultam el,majd a megfelelő pillanatban minden erőmet belevéve ütöttem meg azt. Figyeltem,ahogy repül,s a háló felett megáll.
Imádkoztam,hogy a másik térfélre essen le,de az égieket ez nem hatotta meg,ugyanis a labda nagyot puffanva esett le ezen az oldalon.
A levegő érezhetően megfagyott,és láttam,hogy a többiek megrökönyödve néznek rám,élükön az edzővel.
Hallottam,ahogy mögülem valaki ciccegett egyet. Biztos Semi volt az,ő ilyen idegesítő.
-Shirabu!-dörrent rám az edző.-Mégis mire véljem ezt?-kérdezte mérgesen. - a Shiratorizawába jársz,akkor játssz is úgy! Ne forduljon ilyen többet elő.- Erre csak megsemmisülten kullogtam a sor végére.
Amikor elhaladtam mellette,Goshiki együttérzően megveregette a vállam.
A nyomott hangulatom egész edzésig megmaradt,a végén szinte félholtra botorkáltam ki a teremből. Előttem Semi haladt,amikor is egy borzasztóan rossz ötlet kezdett körvonalazódni a fejemben..