Find the light with me! [SemiShira]

03

Az előző rész tartalmából

Előttem Semi haladt,amikor is egy borzasztóan rossz ötlet kezdett körvonalazódni a fejemben..

Mi lenne,ha megkérném,hogy segítsen a nyitásokban?
Természetesen ezt az ötletet gyorsan el is vetettem,mivel hé emberek,ő Semi,én meg Shirabu vagyok,és ez a két ember nem túl kompatibilis,na meg aztán ő elviekben utál engem,meg én is őt..
Az egész haza vezető úton ezen agyaltam,de csak nem tudtam előbbre jutni.
Mást nem szeretnék megkérdezni,mert az még cikibb lenne rám nézve. Egyébként Semivel nem volt mindig ilyen rossz kapcsolatom. Az első évemben kimondottan segítőkész volt velem,és rendesen viselkedett a közelemben.

Semi

A mai edzésen nagyon meglepődtem azon,hogy Shirabu elrontotta a nyitást. Úgy látszik,hiába ő töltötte be a helyem,de ő sem tökéletes. Habár ebben a helyzetben annak kéne lennie..Nem tudom,hogy az edző hogyan vélekedik most róla,de kiváncsi vagyok a végkimenetelre.

Másnap Délután
Shirabu

Hatalmas gyomorgörccsel mentem ma edzésre,és közben folyamatosan azon agyaltam,hogy meg kéne kérdeznem Semit a segítség érdekében. Elég sápadt lehettem,mert az edzőn kívül még két csapattársát kérdezte meg,hogy rendben vagyok-e. Hát,ami azt illeti,nem igazán..
Szerencsére ma leginkább erősítettünk,úgyhogy nem éreztem magamat kellemetlenül. Edzés végén aztán elhatározódtam,hogy márpedig én meg fogom kérdezni Semit,márcsak a csapat teljesítményének az érdekében is.
Gyorsan segítettem a többieknek összepakolni,majd sietve mentem az öltözőbe,hogy a kapuban megvárjam Semit,és ott beszéljek vele.
Gyorsan köszöntem a többieknek,aztán megálltam a kapuban,és vártam.
Körülbelül öt perccel később jött is,én pedig egyik lábamról a másikra állva viaskodtam magammal,hogy hogyan szólítsam meg.
-Izé,Semi,van két perced?-ő csak felvont szemöldökkel fordult felém.
-Attól függ mire. Gyorsan mondd!-erre a mondatára kicsit görcsbe ugrott a gyomrom,de azért folytattam.
-Nos,szerintem láttad,hogy tegnap mennyire elrontottam a nyitást,és tudom hogy ez téged nem izgat,de arra gondoltam,hogy megkérdezlek téged,hogy tudnál-e segíteni gyakorolni egy kicsit..-ő csak nagy szemekkel bámult rám,szerintem sikerült kicsit ledöbbentenem. Végül egy nagy sóhajtás után válaszolt.
-Lehet róla szó,de most leszögezem,hogy csak a csapat érdekében,a jobb teljesítményért vagyok hajlandó neked segíteni.-jelentette ki összehúzott szemekkel.
-Tényleg? Köszönöm!-virultam fel,mivel nem számítottam a válaszára.
-Igen,de ha jobb akarsz lenni már ma el kell kezdened gyakorolni. Tudod hol lakok?-kérdezte.
-Azt hiszem igen. Miért?-érdeklődtem,mert fogalmam sem volt arról,hogy mit akar.
-Jó,akkor hat körül gyere át. A házunk mögött tudunk gyakorolni,majd átküldöm azért a címemet.
-Okés..Akkor majd este,szia!-köszöntem el tőle,és sietős léptekkel hazaindultam.

Nagyon kiváncsi vagyok,hogy hogyan lesz ez az egész,mert tényleg szeretnék fejlődni.
Azt hittem,hogy Eita utál,de ezek szerint annyira mégsem..

Semi

El sem hiszem,hogy hajlandó vagyok segíteni Shirabunak,nem tudom mi ütött belém amikor igent mondtam neki. Minden esetre remélem nem fogunk sokat szenvedni,azt nem szeretem.

Este

17:58 perckor Shirabu még a láthatáron sem volt. Gondoltam arra,hogy hátha nem jön,és nyugodtan lehetek itthon,de pechemre megszólalt a csengő idegesítő hangja,én pedig kelletlenül mentem ajtót nyitni.
Amikor kinyitottam az ajtót,egy lihegő Shirabuval találtam szembe magam. Az arca ki volt pirosodva,kapkodva vette a levegőt,és a haja a homlokára tapadt egy részen,biztosan futott.
-Ne haragudj,nem akartam elkésni már az első alkalomkor.-mondta egy nagy levegőt véve.
-Mit számít..-azzal felkaptam egy röplabdát,amit a szobámból hoztam,és kitereltem Kenjirot a házunk mögé.
-Nem nagy placc,de legalább nincs itt senki. Én is mindig itt szoktam gyakorolni.-vontam meg a vállam a csodálkozó tekintetére.

-Mivel kezdjük?-kérdezte kiváncsian.
-Az alapokkal,természetesen.

Ezzel kezdetét vette egy hosszadalmas gyakorlási folyamat,közben pedig fokozatosan egyre jobb barátokká váltunk.

Shirabu

Már jócskán a májust tapostuk,és egyre jobbak lettek a nyitásaim.
Semi elkezdett tanítani az ugró lebegőre is,ami sokkal hatékonyabb mint egy sima nyitás. A gyakorlás vége felé,mivel este volt,felvettem magamra a kék pulcsim,hiszen éppen indultam volna haza. Előtte gyorsan összeszedtük a röplabdákat,és Semi szobájába vittük őket. Miután végeztünk,egy nagy nyújtózkodás kíséretében jólesően ropogtattam ki az összes ujjam,de ekkor egy meleg kézfejet éreztem az enyémen.
Meglepetten nyitottam ki a szemeim,és bámultam a kezemre,amit most éppen Semi fogott le.
-Ö-ö ezt most miért?-cincogtam,ugyanis eléggé közel állt hozzám,a hátam pedig az ajtójának volt nyomódva.
-Ne ropogtasd az ujjaid. Remegni fognak,ha így folytatod.-mondta szokatlanul mély hangon. Már éppen fellélegeztem volna,amikor is a szabad keze a csípőm felé kezdett nyúlni. Egy percre azt hittem,hogy meg akarja fogni,de csak a kilincset nyomta le,ami mellette volt,majd nemes egyszerűséggel az ajtón kívűlre tolt,és becsapta azt.
Hát,ez fura volt,az tuti..

2020.11.07