Csoki és menta

Prológus

Ha egy szóval kéne jellemezni a családomat, akkor az mindenképp a színvonalasság. Na persze nem úgy kell ezt elképzelni, mintha egy királyi rangú család tagjai lennénk, de a szüleim igyekeztek úgy nevelni minket, hogy mindenki tudja, ha a Brooksék a közelben vannak és ezt mindenhogy látni lehet rajtunk. Nővéremmel nagyon hasonlítunk szüleinkre. Mindegyikünknek barna haja és kék szeme van. Öltözködésünk és kisugárzásunk is nagyon hasonló és letisztult, valamint mindenkinek olyan munkája van, amiben kiemelkedően jó vagy az a célja. Szüleim kiváló ügyvédek, van egy saját irodájuk, ahol mindketten veretlenül védik ügyfeleiket. Daisy két éve végzett az orvosin és célja, hogy a legjobb fogorvos legyen az államunkban. Nagyon küzd érte. Én pedig, Holly Bella Brooks egyetemista vagyok és pszichológiát tanulok. Egyelőre ennyi.

Rólam és a testvéremről mindent el lehet mondani, de azt, hogy valaha is rosszak vagy neveletlenek lettünk volna semmiképp. Tanulmányainkat kitűnően végezzük és mindig is szót fogadtunk szüleinknek. Semmi bajba nem keveredtünk, a dráma mindig elkerült minket, tehát bátran ki merem állítani, hogy jó gyerekek vagyunk. Persze ezzel nem arra céloztam, hogy csak otthon ültünk és tanultunk vagy antiszociálisak vagyunk, mert ennél távolabb nem is lehetnénk a valóságtól. Az egész családunknak csodálatos barátai vannak, akikkel gyakran összefutunk és szinte olyan mintha egy nagy család lennénk. Szoktunk bulikba is járni, egyáltalán nem vagyunk bezárva a házba vagy ilyenek. Mindkettőnknek volt már több barátja is, de nekem eddig egyik kapcsolatom sem volt túl hosszú vagy komoly, a nővérem viszont megtalálta élete szerelmét az egyetemen.

Daisy és Ethan nyáron tartják majd az esküvőjüket, amin én leszek a koszorúslány. A szüleink nagyon jól fogadták a hírt, imádják őket együtt és az sem utolsó számukra, hogy két orvosról van szó. A jövendőbeli gyerekük hihetetlen jó helyre születik majd, ezt előre megmondom.

Én viszont ott tartok jelenleg, hogy próbálok minél jobban teljesíteni a vizsgáimon. Most is épp tanulni próbálok, de a szobatársam Ella nyaggat, hogy menjek el vele és barátjával moziba, mert mostanában csak bent ülök és a jegyzeteimet bámulom. Igen, ilyen az ha valakinek tervei vannak a jövőben. Ella is pszichológiát tanul, de ő csak úgy, hogy legyen valamilyen végzettsége és tudjon magával valamit kezdeni a jövőben, még úgy is, hogy semmi nem érdekli. Kedvelem Ellat, de mikor a tanulás helyetti programjaira próbál elrángatni, akkor nagyon fel tudom magam idegesíteni rajta. Nem azért, mert én állandóan tanulok, vagy mert annyira élvezem olvasgatni az agyi képalkotó eljárásokat például, hanem, mert tudom, hogy mit kell csinálnom és ha valaki ebből rendszeresen kizökkentene fogalmam sincs hogy tudnék visszarázódni. Finoman visszautasítottam a lány ajánlatát, majd visszafordultam a füzetemhez és szépen kiemeltem a lényeget az írásaim között.

A hétvégén végre hazamehetek, mert előre megcsináltam minden beadandómat, így lesz időm a családomra és az otthoni barátaimra. Ritka pillanat az ilyen, ugyanis gyakran kénytelen vagyok bent maradni hétvégente is a kollégiumban, hogy a vizsgáimra készüljek. Most viszont már le is beszéltem Elliottal, hogy elmegyünk majd egy régi osztálytársa által szervezett házibuliba. Őszintén jelenleg nem sok kedvem van, de biztos vagyok benne, hogy hétvégére meggondolom magam. Ez a fiú valamiért tipikusan az az ember, aki bárkinek bármihez meg tudja hozni a kedvét és soha, senkit nem hagy szomorúan. Valószínűleg ezért imádják annyian és ezért hívják mindenhova. A mi kapcsolatunk viszont más. Születésünk óta ismerjük egymást, mivel szomszédok vagyunk. Mindig is külön sulikba jártunk és ez most is így van, de ezen kívül szinte mindent együtt csináltunk. A családjaink is imádják egymást, ezért nagyon sok időt töltünk el család szinten is egymásnál. Ha jól emlékszem vasárnap jönnek hozzánk ebédelni.