Csoki és menta

1.

Péntek délután négykor jutottam el odáig, hogy behúzzam táskámon a cipzárt, majd elköszöntem attól a pár szerencsételen (gyakran sorstársamtól), aki nem megy haza a hétvégére, majd a portással is beszéltem pár szót és elsiettem a parkolóba. Bepakoltam azokat a cuccokat a csomagtartómba, amiket haza szeretnék vinni a hétvégére, beültem a kis Lexusomba és a kulcsot elfordítva egyből megszólaltak kedvenc zenéim a pendrive-on, amit Lanatól, egy közeli barátnőmtől kaptam születésnapomra. A másfél órás úton végig énekeltem a szinte mindenki által jól ismert számokat és mikor beértem Macon városába büszkén konstatáltam, hogy milyen biztonságosan és ügyesen vezetek. Leparkoltam az út szélén, hogy szüleim be tudjanak állni a kocsival a garázsba, majd bementem a házba. A szüleim még nem voltak otthon, ezért csak felvittem a táskám a szobámba, majd ahelyett, hogy telefonáltam volna fogtam magam és átmentem a szomszédba, Elliothoz. Az ő autója is az utcán állt, ebből pedig könnyen rájöttem, hogy ő is hazaért az egyetemről. Rákönyököltem a csengőre és vártam, hogy legjobb barátom ajtót nyisson. Eléggé megviseltnek tűnt, de hatalmas mosollyal az arcán fogadott és invitált be magához.

-Fáradt vagy?-tettem fel végül a kérdést,de előre tudtam a választ. Elliot messzebbre jár suliba mint én és onnan is ő vezet haza, ami mondjon bárki bármit eléggé fárasztó, főleg a sok előadás után.

-Csak egy kicsit. Szerintem alszok egy órát a buli előtt.-mondta a fiú, majd ledőlt a nappali közepén levő fehér kanapéra. Remélem nem úgy értette, hogy most, hisz végre újra együtt lehetünk. Ne rontsuk már el ezzel a délutánt.

-Mikor indulunk egyébként?-ugrottam a barátom hátára, aki nyafogott egy kicsit emiatt, de kinyögte, hogy 8-ra legyek kész, viszont én nem másztam le róla, hanem kényelembe helyeztem magam rajta. Konkrétan mindketten hason feküdtünk, csak Elliot a kanapén én pedig a hátán. Legyen ez akármilyen nevetséges is, sikerült elaludnunk és kis idő múlva hihetetlenül kipihenten ébredtem arra, hogy melegem van. Feltápászkodtam, próbáltam úgy hogy az alattam fekvő ne keljen fel a mozgolódásomra és megnéztem az időt. 7 óra volt.

-Elliot!-ugrottam le a hátáról, de valamibe beleakadt a lábam, ami miatt hátra is estem.
Egy pokróc volt a bűnös, amit mint kiderült Andrea, Elliot anyukája terített ránk.
-Elliot! Kelj már fel! Nem leszünk kész!-kiabáltam, miután felugrottam a földről.

-Hogy vagy Holly drágám?-jött be a helységbe Andrea, akihez azonnal odaszökkentem és puszit nyomtam jobb orcájára, amit ő mosolyogva fogadott. Kiskorom óta ezt csináljuk akárhányszor csak találkozunk.

-Sietnem kell, mert elkésünk, de nemsokára még összefutunk.-mondtam Andreanak és a fiához hajoltam vissza.

-1 óra múlva itt. Legyél kész!-mondtam neki, majd adtam a fejére egy puszit, kisiettem a házból és átmentem a sajátunkba. Igaz még csak szeptember van, de már lehet érezni, hogy hűl le a levegő estefelé.  A küszöböt átlépve anyukám főztjének illatát éreztem, amire akaratomon kívül is elmosolyodtam. Mostanában az egyetem miatt ritkán ehetek azokból az isteni kajákból, amiket anya csinál, ezért amikor hazajövök mindig úgy teletömöm magam, mint egy óvodás akit tiltanak az édességtől. Odamentem anyukámhoz és szorosan megöleltem.

-Milyen volt az egyetemen drágám?-kérdezte meg minden egyes alkalommal amikor hazajöttem. És mindig mosolyogva, érdeklődve.

-Jó volt. Befejeztem a beadandóimat, de a hónapban lesz még egy vizsgám.-mondtam röviden. -Ne haragudj anya, de sietnem kell, mert el fogunk késni Elliottal.-magyaráztam meg neki miért nem tudok tovább társalogni vele, mire ő megértően bólintott és szólt, hogy apának is köszönjek be a dolgozószobába. Így is tettem és miután vele is ugyanezt eljátszottam sikeresen feljutottam az emeletre, ahol a szobám helyett a fürdőbe kanyarodtam. Idő hiányában fürdés helyett a zuhanyzást választottam. Gyorsan lekaptam magamról minden ruhát és be is léptem a zuhanyfülkébe. Sietősen a hajamat is megmostam, majd törülközőbe csavartam testemet és hajamat is, így léptem ki a folyosóra, majd vissza is fordultam, mert elfelejtettem fogat mosni. Befutottam a szobámba, majd ahogy voltam levágtam magam a sminkasztalomhoz és munkához láttam. Szeplős arcomra nem kentem fel semmilyen alapozót, sőt még korrektort sem. Úgy látszik tényleg kipihentem magam, fáradtságnak semmi nyoma a bőrömön. Szerencsére szempilláim természetesen hosszúak, de azért átmentem rajtuk a kedvenc szempillaspirálommal, majd szemöldökömet is fixáltam, hogy ne kócolódjon össze az este folyamán. Letekertem a törülközőt a hajamról és amíg még nedves volt rákentem a hajolajam, majd megszárítottam és egyenesre vasaltam. Szekrényemből gyorsan kikaptam a fekete, testhezálló ruhám, ami combom közepéig ért és kikészítettem hozzá a szintén fekete magassarkúm. Utolsó finomításként felkentem ajkaimra a kedvenc csillogó szájfényem, magamra fújtam a kedvenc, de méregdrága parfümöm és készen is álltam az estére. Megkerestem a telefonom, gyorsan lefutottam a lépcsőn, az ajtóban pedig felvettem a cipőm. Kiabálva elköszöntem a szüleimtől és sietve, az utolsó pillanatban, de benyitottam Elliotekhoz. Persze nem lett volna semmi baj, nem érek oda nyolcra, teljesen korán vagyunk és nincs megadva mikorra kell odaérnünk a régi barátjához, de gyalog fogunk menni és út közben csatlakoznak még hozzánk páran. Az ajtóban nem dobtam le a cipőmet, mert Andrea rámszólt, hogy fel fogok fázni, nyugodtan menjek be, majd mivel észrevettem, hogy Elliot természetesen még nincs kész, odamentem hozzá, hogy addig se legyek egyedül. A házban üdvözöltem a családját is.