Csoki és menta

3.

Amíg Ella tájékoztatta barátját az ismételt programváltozásról én besiettem a fürdőbe,  ahol nagyjából kettő percet töltöttem el. Hajamat kontyba fogtam, hogy ne vizezzem össze zuhanyzás és fogmosás közben, majd miután ezekkel végeztem vizesen futottam a szekrényemhez, hogy átöltözhessek és Ella is siethessen. Kivettem a hosszú fekete ruhámat és a fekete bakancsomat a szekrényből, de ahogy ránéztem a lenge darabra vízhangozni kezdtek a fejem Ella szavai, miszerint halálra fogok fagyni ebben. Úgy ahogy voltam, vizesen egy törülközőbe csavarva tártam ki a szobánk ajtaját és csupasz talpammal elkezdtem végigtrappolni a folyosón. Bekopogtam az összes szobába, hátha valaki tud adni egy fekete harisnyát és akármilyen szar nap is a mai, egy elsős lány megáldott egy ilyen darabbal. Hálásan megköszöntem neki a segítséget és visszafutottam a szobámba. Ella épp fehérneműben állt a szoba közepén és rángatta magára a nadrágját. Nem zavartattam magam ledobtam magamról a törülközőt és én is öltözni kezdtem. Az együtt eltöltött idő alatt elmúlt nálunk a szégyenlősség érzete és simán öltözünk-vetkőzünk egymás szeme láttára. Néha, ha sürgős fürdés közben is egymásra rántunk.

Íróasztalomnál ülve vasaltam a hajam, amikor Jack kopogás után belépett a szobánkba. Köszöntem a fiúnak, aki mögém sétált és a kezemben lévő forró eszköz miatt esetlenül, de megölelt én pedig az ágyam mellől nyíló ajtó felé biccentettem. Jack egyből vette a lapot és egy újabb kopogás után már hallottam is ahogy cuppanós puszikat nyom a barátnőm arcára. Szeretem őket együtt. Az a tipikus páros, akik ha egymással nem házasodnak össze, akkor senkivel. Jack gyakran jár fel hozzánk, ami engem egyáltalán nem zavar és gyakran szervezünk közös programokat, mint például ez a fotókiállítás, ami az Ella kedvence által készített fotókat mutatja be végre a mi államunkban is. Én nem rajongom érte, de megígértem Ellának, hogy elmegyek velük és annyit is beszélt róla, hogy már ki sem hagynám.

Sminkelés után sietősen felvettem a fűzős bakancsomat és bőrkabátomat, majd elsőként kilépve az ajtón bevártam a többieket. A kollégium lépcsőin lesietve meg sem álltunk a parkolóig, ahol Jack autójába szálltunk be. Amint becsuktuk magunk után a féket kocsi ajtajait elkezdett cseperegni az eső. A kiállítás helyszíne olyan negyedórás kocsiútra van a kolitól, amit a zenehallgatáson és beszélgetésen kívül bámészkodással töltöttem. A hátsó ülésen ülve néztem az ablakon folydogáló esőcseppeket, ernyőkkel sétáló embereket és olyanokat is akik menedéket keresve futnak, hogy ne ázzanak el annyira.

-Holly!-szólalt meg hirtelen Jack.

-Igen?-kaptam oda a fejem.

-A hátad mögött, az esernyőtartóban van egy nagy fekete ernyő. Ha megkérlek kivennéd? Keresek egy parkolóhelyet és már mehetünk is.-kérte végig szigorúan az utat figyelve és a kormányt tekergetve. Az utasításait követve seperc alatt meglett az esernyő, amit a kiszállás után rögtön kinyitottam és a bejáratig vezető úton mindannyian beálltunk alá. A kulturális palota körül nem sok embert láttam, viszont annál több parkoló autó utalt arra, hogy lehet lesz egy kisebb tömeg bent. Az épület előtti lépcső tetején Jack összecsukta az ernyőt, Ella pedig előrelépett, hogy beálljon a jegypénztárba.

-3 jegyet legyen szíves.-mondta udvariasan az idős hölgynek.

-Egyetemisták? 20% kedvezmény jár a hallgatóknak.-jutatta eszünkbe kedvesen, mire mi elővettük az igazolványainkat, hogy megkapjuk az olcsóbb jegyeket és tovább is álltunk. Ella fizette ki mindenki jegyét és ezzel tökéletesen egyetértettünk. Általában mindig valaki más szokott fizetni és ez a randiaikra is igaz Jackel. Nem mindig a fiúnak kell fizetnie.

Ella olyan boldogan nézte a fotókat, hogy az szinte hihetetlen. Előresietett, hogy sokáig bámulhassa őket mi pedig Jackel lemaradva, mintha csak a gyerekünkre figyeltünk volna követtük. Néha visszafordult hozzánk és két oldalt kézre fogott minket, hogy megmutassa kedvenceit. Nagyon boldog volt. Bárki aki itt látta Ellat biztos nem hinné el, de nagyon érett és komoly lány. Komoly, de vidám.