Csoki és menta

2.

Reggel teljesen normálisan ébredtem, egy enyhe fejfájással, de az sem a másnaposság miatt, hisz még magamhoz képest is alig fogyasztottam alkoholt tegnap. Már teljesen jól voltam, nem voltam rosszul és a szédülést is kialudtam magamból. Felültem az ágyban, hogy megigyam a pohár vizet, amit Elliot hagyott az éjjeli szekrénymen este és lelógattam lábaimat az ágyról, hogy őket egy kicsit meglóbálva észhez térjek, majd fogtam magam és elindultam az emeleti fürfőszobába. A kilincset lenyomva egyből megborzongtam a hideg levegőn, amit az este nyitva felejtett ablak okozott. Semmivel nem törődve ledobtam magamról a ruháimat és beálltam a zuhanykabinba, hogy felfrissítsem magam és kibírjam a napot. A hideg vizet magamra engedve ébredtem fel teljesen és hogy ne fagyjak meg nem sokkal később ki is ugrottam a zuhany alól, majd egy gyors törülközés után magamra kaptam a bézs selyemköntösöm és a mosdókagylóhoz léptem, hogy fogat mossak, azonban a tükörképem teljesen elborzasztott és csak a fejemet fogtam szétaludt sminkemet látva. A szempillaspirálom elkenődött és arcomon állt kisebb csomókban és esti könnyeimben folyva. Gyorsan megmostam a fogam, majd átmentem a szobámba, hogy lemoshassam a maradék sminkem. Ezt is tettem, majd a sminkaszlatom mellett lévő komódomhoz léptem és kivettem belőle egy fekete leggingst és egy bralettet, majd ezekbe gyorsan bele is bújtam, mert a zuhany után még mindig nagyon fáztam és a nagy tükrös szekrénymeből, ami a komód mellett található, kivettem egy bővebb kötött pulcsit. A hajamat egy kócos kontyba fogtam a tarkómon és késznek nyilvánítottam magam a reggelire. Telefonomat felkapva gyorsan megnéztem az időt, miközben kitártam az ajtómat és lefutottam a lépcsőn. 9:20.

-Jó reggelt!-kiáltottam el magam a lépcsőfordulóban, majd válasz hiányában fel is adtam az egészet és egyenesen a konyhába mentem, hogy újratöltsem a poharamat. Hanyagul a csap alá dugtam az üvegpoharat, majd teleengedtem hideg vízzel és háttal az étkezőasztalnak dőltem, miközben megittam. Ennek a póznak köszöngetően vettem észre a hűtőre ragasztott "Be kellett mennünk dolgozni. Délután jövünk.❤️" feliratot. Szuper. Összedobtam magamnak egy zöldségekkel teli tojásrántottát reggelire, majd a tányérommal együtt leültem a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t. Úgy döntöttem, hogy a felesleges csatornák közötti nézelődés helyett megnyomom a távirányító Netflix gombját, ezzel elkerülve az idegesítő török sorozatokat és teleshop reklámokat. Mivel épp a kedvenc sorozatomat nézem vissza, bekapcsoltam az ELITE következő epizódját és örömtelien hallgattam a spanyol színészek beszédét reggelizés közben.

Elpakoltam magam után és felfutottam az emeletre a laptopomért, hogy tanuljak egy keveset a csütörtöki vizsgámra, ugyanis holnap megyek is vissza a kollégiumba. Visszaültem a kanapén már bemelegített helyemre és ölembe vettem a gépem, ahol átolvastam a jegyzeteimet és megnéztem a videókat a segédanyagokról. Éppen egy rajzot készítettem az érzelmekről szociálpszichológiára, amikor csengettek a bejáratnál. Fellélegeztem a megkönnyebbüléstől, hogy végre van egy okom félretenni a tanulnivalót, ám amikor megláttam Connort az ajtónk előtt elszállt a nyugtalanságom.

-Szia Connor. Miben segíthetek?-kérdeztem zavartan a küszöbön állva.

-Szia Holly! Csak gondoltam rádnézek, hogy már jól vagy-e.-mondta magabiztosan. Miért nem írt egy üzenetet?

-Nagyon kedves tőled, semmi bajom épp tanultam. Ömm.. be szeretnél esetleg jönni egy kávéra vagy valami?-kérdeztem, de szívem mélyén nagyon reméltem, hogy nemet fog mondani. Milyen kínos lenne már, ha arra jönnének haza a szüleim, hogy az exemmel kávézgatok a konyhában?

-Jaj nem köszönöm, sietek haza csak út közben ugrottam be.-mondta, mire furán néztem rá.

-Otthonról haza út közben?-kérdeztem értetlenül.