ɪ'ᴍ ᴄᴏᴍɪɴɢ ʜᴏᴍᴇ | ✔

° prológus °

- Lan Zhan. - suttogtam, majd remegő ujjaimat az asztal lapjára helyeztem.

Szemeidben keserűség lágy fénye pislákolt, ajkad remegett ahogy megfelelő szavaid után kutattál. Meleg ölelésed körül libbent a hatalmas, gondosan berendezett szobán, hogy időt nyerj míg összeszeded fejedben suttogó kusza gondolataid. Szemeimben könnyek kristályai csillogtak, érezvén rég bujkáló fájdalmad, miért csakis magamat okolhattam - ostoba voltam, végtelenül ostoba.

- 10 év. - suttogtad, majd aranyszín szemeid az enyémbe olvasztottad. - Abban a 10 évben minden egyes nap abban reménykedtem, hogy visszatalálsz hozzám. Hogy találok valamit belőled, hogy megbizonyosodjak arról... nem veszítettelek el. - hangod elcsuklott, szemeidben fénylő kristálygömbök gyűltek. Lelkem szilánkossá tört - bánat és mélységes bűntudat táplálta.

- Itt vagyok. - lassan kúsztam oda hozzád, tenyeremet az arcodra simítva hunytam le ezüst íriszeim. Éreztem hogy megborzongsz hogy érintésem jóleső, mégis különös volt számodra - egy érzés melyeket éveken át el kellett nyomnod magadban. Mély levegőt vettél, ujjaid az enyémire kulcsoltad, majd mikor könnyeim elárasztották fehér bőröm, ölelésedbe vontál.

- Lan Zhan. - egy apró mosoly terült el az ajkaimon, ahogy szapora szívverésedet hallgatva, meleg testedhez bújva érezhettem azt, amiben oly rég óta nem volt részem.

- Végre itthon vagyok. - suttogtam, miközben illatos, vörös rózsák nyíltak arcomra.

* * *

hi!

ezúttal egy Mo Dao Zu Shi fanfictionnal próbálkozom meg. ugyan nem lesz túl hosszú, de igyekszem ezt a kevés részt is élvezetesre megírni.

ha felkeltettem az érdeklődéseteket, tartsatok velem!

kellemes olvasást kívánok!