ɪ'ᴍ ᴄᴏᴍɪɴɢ ʜᴏᴍᴇ | ✔

második fejezet

Áhítoztam a gyűlöletedért - hogy úgy szeress, ahogy mérgedet tápláltad irántam. De tudván hogy sosem vetettél meg, megrendített - ha sosem gyűlöltél - szerettél tán? Vágyódtál utánam egy percig is? Hajtottad fejed álomra úgy hogy arcodat könnyeid zápora sújtotta? Netán, üresnek érezted magad?

Én ugyan halott voltam, de érzéseimet feléd most láttom ám kristálytisztán. Minden egyes együtt töltött percünkért imádkoztam a sötétségben bőrüd puhaságáért áhítozva.
Megérte tán? Vagy csak elérhetetlen álmokat kergettem ismét? Aranyszín szemeid hazudtak volna nekem minden egyes alkalommal mikor megmártóztam bennük?

Most is ugyanazzal a rendíthetetlen tekintettel, rezdületlen vonásaiddal méregettél, mikor meghallottad halk lépteimet, a hideg vízben megmártózva. Testi sebeidet gyógyítottad talán, vagy lelked gyógyításán dolgoztál épp? Sikerrel jártál? Nem fáj az amit mondtam neked? Azt hogy ellened szegültem, s nem hallgatam meg szavaidat?

Persze hogy is hihettem hogy emlékeznél olyan becstelen, kétes alaknak, mint én, Wei Wuxian, ki démoni kultivációt alkalmazza.

A fülemet betöltötte a víz csobogásának lágy dallama, hívogatónan végighúzva hideg ujjait rózsaszín bőrömön. Egy halovány mosoly kíséretében indultam meg feléd, levéve felesleges ruhadarabjaim, közben le nem véve ezüst íriszeim rólad.

A hideg víz ölelésében, mely olyan tiszta és fenséges volt mint egy gyémánt, egy égi jövevénynek tűntél - egy olyan felsőbbrendű jelenségnek, minek nem szabadott volna léteznie ezen a világon. Tökéletes vonásaiddal, mivel a Gusu Lan klán minden egyes tagja csodamód rendelkezett, fenséges látványt nyújtottál - ébenfekete hosszú tincseid a vállaidra omlottak, a vízcseppek pedig kidolgozott felsőtesteden játszadoztak, ezzel végighúzván rajtad örömük könnycseppjeit. Arcodra sötét árnyék vetült, szemeid szinte fénylettek az örök árnyjátékukban.

Rózsaszín ajkaid közül egy halk sóhajt préseltél ki, mikor végigvezetted rajtam hűvös tekinteted, majd összepréselted azokat, hogy leemelve rólam fénylő tekinteted, a szemet kápráztató vízesésre tapadhassanak. Őszintén bevallom, szégyeltem magam - nem szabadna, hogy ilyesféle gondolatok képződjenek a fejemben egy férfi iránt - ez szégyentelennnek és piszkos dolognak minősült. De valahogy akkor, abban a pillanatban, ezt tartottam a leghelyénvalóbbnak - tényleg gyönyörű voltál.

Hatalmasat nyelve, torkomban dobogó szívvel szólítottalak meg, titkon abban reménykedve, hogy jelenlétem nem zavaró számodra, s nem küldesz el. - Hanguang-Jun! - húztam széles mosolyra ajkaim, majd összeszedve minden bátorságom, a jéghideg vízbe huppantam, mitől szempillantás allatt megfagyott a vér az ereimben. - Uh, ez hideg! - nyafogtam, közelebb merészkedve hozzád.

- Miért vagy itt? - kérdezted rezzenéstelen arccal, még mindig a kristálytiszta vizet pásztázva.

Összefonva karjaimat csupasz mellkasom előtt kacagtam fel, majd lassan araszolva egyre beljebb merészkedtem feléd tartva.

- Na de Hanguang-Jun, nem azért hoztál ide hogy többet láthass? Most itt vagyok! Nem örülsz nekem? - húztam végig hűvös ujjaim selymes fürtjeimen, majd vacokva, vállaimat dörzsölgetve, megsokszorozva lépteimet, tartottam feléd.

- Ne gyere ide! - rivalltál rám. Szemeidben kisebb riadalmat véltem felfedezni, de lehet hogy csupán a képzeletem játszott velem, s titkolt reményeimmel.

- De ott melegebnek tűnik a víz! - nyafogtam, majd melléd érve, még mindig remegve pocsoltam magamra a jéghideg forrás cseppjeit, mintha a víz valóban melegebb lenne - de persze nem volt éppen így, csupán hagytam a testemet magától cselekedni, mi szinkronban volt ravasz mosolyra húzódó ajkaimmal.

Nem tudom hogy közelségem, vagy ez a kicsit kínos, ámbár kielégítő helyzet varázsolt rózsákat orcádra, mindenesetre élveztem a helyzetet és büszkeséggel töltött el kipirult arcod látványa.

- Hanguang-Jun, Hanguang-Jun ez nem szép dolog. Te, mint a Gusu Lan klán egyik legnemesebb tagja, jól bírod a hideget, ugye? - nyújtottam el szavaimat kacéran, majd remegő ujjaimat, végighúztam csupasz fehér hátadon. - Én, mint egyszerű kultivátor, nagy fázom. - nyaltam meg az ajkaimat majd eléd érve kemény mellkasodnak támasztottam jéghideg tenyerem. - Viszont a tested elég forrónak tűnik... - suttogtam majd apró köröket kezdtem leírni csupasz bőrödön.

Tested beleremegett óvatos érintéseimnek köszönhetően, állkapcsodat, összeszorítottad ahogy hosszú ujjaidat is, mik még mindig a víz alá bújtattál.

- Ne érj hozzám... - sziszegted, mélyen a szemeimbe nézve. Vágyódás, harag és esztelenség halovány cirádái úsztak  íriszeid tükrében, ajkaid elnyíltak, lélegzetvételeid egyenetlenek voltak, ahogy hevesen dobogó szíved is, mintha titkon ellenkezőjét akarnád, belekényszerített szavaid leplezve.

Esztelenség, ugye? Hiszen te, aki megtestesíted a tökéletességet, nem akarhatod besszennyezni érintetlen testedet. Mo Xuanyu, kinek a testében újjá születhettem, igazán kivételes volt, egy kéjenc, ki vágyait nőkkel, s férfiakkal is ki tudta elégíteni.

Ezen az érveken felbuzdúlva közeledtem feléd, mi ugyan játéknak indult a részemről, hogy pótolhassam valamivel a Császár Mosolya zamatát.

De most, ebben a pillanatban felkeltetted az érdeklődésem, játékom komoly, s mély érzésekkel átitatott vágyakká avanzsálódott. Talán Mo Xuanyu érzései lehetnek, vagy rákaptam volna a tiltott gyümölcs édes zamatára? Nem teljesen kizárt hiszen minden nő és férfi kegye fényedért epekedik, már attól ha csak rád szegezik tekintetüket.

Mond Lan Zhan, most mégis mit kezdjek veled? Hiszen meg sem moccantál - nem taszítottál el magadtól, mintha titkon te is erre vágynál - a tiltott gyümölcsök édenére.

- Már miért ne, hiszen nem ezt akartad? Azt akarom hogy melegíts fel... - karjaimat lazán a nyakad köré fontam, íriszem pedig telt ajkaidra tapadtak, teljesen megigézve mik még mindig remegtek idegen érintéseimtől. Lassan közelebb hajoltam hozzád, ajkainkat egy hajszál választotta el. - A testeddel.

× × ×

nyah, halihó!

itt is van a következő rész, mit egy kisebb képregény ihletett, amit itt wattpadon láttam. azt hiszem bocsánatot kell kérnem, hiszen az első fejezet nem hozta azt a színvonalat, mint a prológus, de na valahogy be kellett vezetnem a történetet. jaj, még azt hiszem hogy azt meg kell említsem hogy ez a kis fanfict ott kapcsolódik a cselekményhez, ahol Lan Wangji elviszi, Wei Wuxian-t Gusuba, viszont innentől saját a sztori, szóval ne keressétek a hasonlóságot az eredeti és az én sztorim között!

remélem így is tetszeni fog a történet, véleményeket, építő kritikákat szívesen fogadok.

szerintetek érdemes folytatni?