Hádész Lánya - SHADOWS

Do not tell anyone!

Másnap reggel teljesen kipihentem ébredtem. Felvettem a Félvér Táboros pólómat egy fekete szakadt farmerral meg egy fekete bőrdzsekifel, kis sminket kölcsön kértem Judytól és már készen is álltam a napra. Úgy döntöttem vagy a testvéreimmel vagy Lilithel megyek órákra de az előbbinél maradtam. Reggeli után (hasonló volt a vacsorához csak már kajákkal) Judy és Matt íjászkodni mentek, így hát én is velük tartottam. Az órát Connor és még pár Apollónos tartotta. 

- Tartsd magasabbra az íjat Thália. Kicsit a könyöködet vidd arrébb nehogy megcsapjon az ideg. - Magyarázott Connor. Megpróbáltam helyesen tartani az íjat de sosem volt tökéletes. Connor még pár percig állítgatta az íjamat majd végre elérkezett a pillanat.

- Rendben! Most célozz és lőj! - Elengedtem az ideget és a nyílvessző elrepült. Épphogy eltalálta a céltáblát. Connor szórakozottan mosolygott.

- Elsőre senkinek se sikerül. - Hallottam a hangjából, hogy mindjárt elröhögi magát. Na ez nem tetszett nekem. Conor egy határozott mozdulattal felajzotta az íját és lőtt. A vesszője a céltábla közepébe fúródott. Megkönnyebbültem sóhajtott.

- Így kell ezt. - Mondta flegmán majd intett nekem.

- Próbáld meg újból. - Bénázva az idegre tettem a nyílvesszőt és lőttem. Connor már  kezdett bele a monológjába, hogy "ne csüggedjek" meg "elsőre sose sikerül" mikor a többiek elismerő húzása ütötte meg a fülét. Ugyanis a nyílvesszőm tövig az övébe fúródott. Diadalittas arckifejezéssel néztem rá és próbáltam nem elröhögni magam Connor döbbent fején. 

- Ennyi vagy Anderson! - Kiáltotta Judy és megveregette a vállamat. Matt elismerően füttyögött.

- Na mi van Sunny Boy? Vesztettél egy kezdő ellen? - Röhögött tovább. Connor elismerően mosolygott. 

- Kezdők szerencséje? - Fordult felém. Mérlegeltem az esélyeimet. Ha azt mondom, hogy nem akkor lehet, hogy elvesztek egy barátot. Ha azt mondom igen, akkor bénának fogok feltűnni.

- Legyen. De ne hidd, hogy megalázhatsz Sunny Boy! - Csipkelődtem úgy vigyorogva. Connor elmosolyodott és a kezét nyújtotta. Én is nyújtani kezdtem de az utolsó pillanatban inkább rácsaptam, mint megráztam.

- Azt hitted mi? - Vigyorodtam el. Connor felnevetett majd elment. Az óra további részében folytattam a bénázást. Connor még az óra utolsó perceiben odajött hozzám és megjegyezte.

- Hát Thália ez nem a te sportod! Majd délután lesz kardforgatás. Azt is én meg még néhány testvérem tartjuk. A Zeuszsokkal és az Árészosokkal leszünk. Te, Judy és Matt benézhetnétek. - Ajánlotta fel. Judyra és Mattra néztem. A nővérem éppen a bátyámon röhögött aki majdnem eltalált egy Apollónost. 

- Szerintem oké nekünk.  - Bólogattam. Connornak boldogság csillant a szemében.

- Oké! De most vége van az órának és jobb lesz mielőbb leállítani a bátyádat! - Mutatott Mattra aki össze vissza lődözött. Mosolyogva bólogattam és leraktam az íjat meg a tegezt. Megvártam Judyt és Mattat és indultunk a következő órára. De mivel a tanár, Samuel Carey egy szatír, lebetegedett az óra elmaradt. Tehát egy elsősegélynyújtás óra helyett kint ültünk egy fa árnyékában és beszélgettünk.

- Szépen mag aláztad Sunny Boy-t íjászaton! - Mondta Matt miközben egy arany drachmát forgatott az ujjai között. Értetlenül bámultam a bátyámra.

- Sunny Boy? - Judy felnevetett. Láttam rajtuk, hogy vicces a sztori.

- Connor Anderson nemsokkal utánunk jött a táborba. Az apja Apollón akkor ismerte el mikor a nap a legfényesebb volt, tehát délben. A legjobb az egészben az volt, hogy miután elismerték, megkapta Apollón áldását is így tehát egy egész héten keresztül "ragyogott" mint a nap. Matt meg még páran így aggatták rá a Sunny Boy nevet. Én személy szerint maradok az Andersonnál. Persze amilyen ego hajó simán tűrte az egészet  és még imidzset is csinált belőle és a legtöbb táborozó, főleg Aphrodités, lány ráakadt. De persze Anderson csak húzza az agyukat... - Legyintett Judy lekicsinylőn. Elhúztam a számat.