Hádész Lánya - SHADOWS

Well, there is Hades ...

Kicsöngettek az utolsó óráról. Összeszedtem a történelem cuccomat az asztalról és beszórtam a táskámba. Jelenleg csak az a cél lebegett a szemem előtt, hogy elhagyjam ezt a rémálmot. Mármint a sulit. Ja bocs. Még be sem mutatkoztam. Thália vagyok. 14 éves emos. Nincsenek barátaim. Illetve egy. Haha. Bevetted mi? Egy barátom sincs. Csak az ironikus humorom. De az nagyon. Felkaptam a táskám és a kijárat felé vettem az irányt. Már a kilincsen volt a kezem - az osztálytársaim bevágták az orrom előtt az ajtót. Hát nem kedvesek? - mikor Mr. Morse hangját hallottam magam mögül.

- Miss Bishop! Kérem várjon! - Pff. Már csak ez hiányzott. Biztos közli velem, hogy fáradjak az igazgatóiba mert feleseltem. Jó na. Körülbelül így hangzott a párbeszédünk:

Mr. Morse: A hülyeségnek határa van...

Thália: Nekem meg útlevelem.

Nyilván az osztálytársaim nem jutalmaztak meg érte, páran nem is hallották. Sajnos Mr.Morse pont hallotta. A tanár úr közelebb lépett.

- Tudja, hogy kik az Olimposzi Nagy Triász tagjai Miss Bishop? - Értetlenül bámultam az tanár csontos arcát. Próbáltam eldönteni, hogy most csak szívat, vagy csak be akar égetni? Kicsit elkalandozhattam, mert Mr. Morse köhögése törte meg a csendet. Csak dadogtam egy sort.

- Hát... izé... az úgy volt... valami Hanna.... és Demeter? - Mr. Morse a fejét fogta.

- Az Héra és Démétér, de nem. Ők nem tartoznak oda. Próbálkozzon tovább. - Komolyan fogalmam sem volt. Megpróbáltam felidézni az ötödikes történelem füzetem, de csak azokra a firkákra emlékszem a lap szélén. Halálfejek és... Á! Megvan! Halálfej azaz halál! És a halál istene Hádész! És ő a Nagy Triász vagy mi tagja!

- Hát van Hádész... - Valami tengeri ipsére is emlékszem. Posztóidon asszem.. Ja nem! Poszeidón! - Poszeidón... És... - Te jó ég ennek a tanárnak nem barna szeme volt? Most miért kék??? Kék. Kék, mint az ég. Ég. Vihar. Villámok. ZEUSZ! - Zeusz. Azt hiszem. - Mr. Morse bólogatott.

- Elviselhető. - Itt a szemembe bámult. - Csak a legjobb teljesítményt fogadom el Öntől, Miss Bishop! Írjon nekem egy házi dolgozatot jövő hétre! A címe legyen: Ókori Görög Mitológia! Írjon le mindent, amit csak tud! És nincs internet vagy Wikipédia! Egy kettő nyomás haza! És vigyázzon magára Miss Bishop! - Fordult vissza az asztalához Mr. Morse. Aha. Bólogattam és kisétáltam az ajtón. Az árkádok alatt haladtam el, mikor egy furcsa ürgébe botlottam. Olyan sebességgel rohant, hogy egy Forma-1-et simán nyert volna. Fura barna göndör haját baseball sapka alá gyömöszölte, sárga kockás inget és bő fekete farmert viselt. A hóna alatt mankót szorongatott. Na szóval ez a csávó nekem rohant. Ijedtemben megfogtam az első kezem ügyébe kerülő dolgot és fejbe kólintottam. És ez a dolog a fiú mankója volt. Huppsz. A srác feltápászkodott és tetőtől talpig végigmért. A tekintete megállapodott a koponyás medálomon. Hirtelen olyan lett az arckifejezése, mint aki démonokat látott, de gyorsan visszaesett az átlagos gimis srác szerepébe. A kezét nyújtotta felém.

- Lee Pickett vagyok. - Undorodva néztem a kezét. Eszem ágában sem volt megfogni. Irtóztam a fizikai kontaktustól.

- Thália Bishop. - Amint ezt kimondtam Lee arckifejezése megint változott.

- Nincs kedved velem megírni a házit? - Kérdezte váratlanul. Úgy néztem rá mint egy idiótára.

- Nem. Nincs kedvem se veled, se senkivel házit írni. Sajnálom. - Tártam szét a karomat. Kikerültem Leet és a kijárat felé indultam. Kisurrantam a bejárati kapun és haza buszoztam. Megálltam, egy hatalmas lépcsőház kapujánál. Anyára gondoltam. Remélem már itthon van. Eszem ágában sincs azzal a görény nevelőapámmal és bátyámmal egy légtérben lenni amíg ő nincs itt. Körbe lestem a parkolókban. Nem láttam a kocsiját. Nagyot nyeltem. Odaléptem a kapucsengőhöz és beütöttem a számokat. A kapu sípolva kinyílt. Oké Thália. Nagy sóhaj. Nyugodj le. Csak köszönsz és már a szobádba is mész. Egyszerű. Amúgy a mostoha apámat Karl Brucenak a mostohabátyámat meg Eugenenek (Eugén). Utóbbi még néha napján törődik is velem. De Karl? U. T. Á. L. O. M. Mindkettőt. Pfuj.
Elfordítottam a kulcsot és beléptem a barlangba. Karl TV-t nézett, Eugenet nem láttam. Igyekeztem halkan elosonni a mostoha apám mögött, de egy otthagyott üres sörösüvegnek hála nem maradtam észrevételen.