Történetünk főszereplője Dóri (Szűz jegyű) - akit nem Dórinak szólítunk de ez az első neve na - helyszínünk a szoba, ahol éppen tanulnunk kellett volna.
Ha valaki nem tudná mi az a szobaszilencium, ez annyit tesz, hogy a szobádban kell tanulni.
Mi is ezt csináljuk mert korona meg ilyenek, de sokkal jobban elvagyunk így mintha végigülnénk azt a két órát vagy mennyit egy emberekkel teli szobában ahol mindenképp csendben kell lenned.
Nos szilencium alatt általában zenét szoktunk hallgatni. Dóri is így tett, csak éppenséggel nem ment a fejhallgatója. Az idegeskedésén én röhögtem - amiért majdnem megölt, megjegyzem - amikor pedig már nagyon betelt nála a pohár, nekidobta a fejhallgatót az emeletes ágynak. A fekete fejes nekicsesződött az ágynak, egyértelmű hangok kísértében, majd leesett a földre.
Itt a röhögéstől majdnem sírtam, de ez még semmi.
Dóri felveszi a fejhallgatót, visszadugja a telefonjába és elindítja a zenét.
"- Ez bazdmeg működik! Hát beszarsz! Figyu már!"
Nem is kell mondanom, hogy meghaltam.
