Sophie

I.

Történetünk idején két Taxi érkezett meg ugyan abban az időben, majdnem ugyan arra a helyre. Két egymástól teljesen független tinédzsert vettek fel, akik nem álltak különösebb kapcsolatban egymással azon kívül, hogy egy iskolába jártak. Csendesen haladtak végig kicsi – és eléggé unalmas városkánk utcáin, két különböző helyre. Egyikük a könyvtárba ment, hogy kicsit kikapcsolódjon és lenyugodjon. Nagyon sok minden történt vele az elmúlt napokban, olyan dolgok, amelyek teljesen felborították még a világnézetét is. Jómódú családból származott, egy hatalmas hodályban élt abban a hitben, hogy a családja tökéletes. Viszont egy hete minden megváltozott. Tudom, hogy drasztikusan hangzik, de egy 17 éves tini számára a változások olykor eléggé kemények tudnak lenni. Kiderült, hogy a bátyja homoszexuális, az öccse évet kell ismételjen, mert megbukott, a húga furcsa hajlamokkal rendelkezik, az apja csalja az anyját, az anyja pedig depressziós évek óta. És ott volt ő, egy teljesen átlagos lány, aki leginkább csak a szobájában ült, olvasott és zenét hallgatott, ez volt számára a tökéletes időtöltés. De ma muszáj volt kimozdulnia, mivel otthon mindenki ordított mindenkivel. Azt vágták a fejéhez, hogy minden az ő hibája, mivel ő annyira tökéletes, hogy mindenki rá akar hasonlítani. Nem értette, hogyan kapcsolódnak a dolgok, míg az anyja rá nem ordított:

- Te vagy a család feketebáránya! Hát nem érted? Te vagy az egyetlen, akinek nincsen semmi furcsasága, te vagy az egyetlen, aki teljesen normális, sőt, tökéletes. Mindenki, még a bátyád is, a te példádat akarta követni, ezért kezdett el magántanárhoz járni, aki végül a szeretője lett! Az öcséd nem tudta tartani szintet, ezért inkább elengedte az egészet, aminek az lett az eredménye, hogy megbukott szinte minden tantárgyból. A húgod... Ah, a húgod egyszerűen csak furcsa, de az is elég. Apád három éve egyfolytában nőzik, és mindezt az én orrom előtt, csak azért, hogy felmérgesítsen! Tinédzser korom óta bipoláris zavarban szenvedek, ami az egyik legkeményebb szellemi betegség, kislányom! Soha nem tudtam leszokni a vagdosásról, és amikor már majdnem sikerült, megláttam apádat két éve bemenni egy hotelbe egy kurvával! Azt hiszed, tökéletes a családod, de egyáltalán nem az! Mindenki el van baszva, kivéve téged, és ez az, ami még jobban tönkretesz mindenkit!

Nem tudta, mit reagáljon erre, úgyhogy csak felkapta a táskáját és hívott egy taxit.

Ebben az időben a szomszédjukban álló lerobbant tömbház elé is begurult egy taxi. Egy fiú huppant be az első ülésre, és kérte a sofőrt, hogy vigye el a város szélére, egyik barátjának a házához. Aki mellesleg bulit szervezett, és neki ott volt a helye, főleg most, hogy minden olyan jól sikerült neki. Két hete elment szerencsejátékozni, és tisztán, csalás nélkül, megnyerte a főnyereményt. Felét oda adta az anyjának, hogy fizessen ki belőle mindent, amit tud, vegyen ruhákat a testvéreinek, vegyen meg mindent, ami szükséges. A másik felét pedig megtartotta magának. Azt tervezte, hogy egy hatalmasat bulizik, megenged magának, mindent, hiszen már betöltötte a 18-at, így teljesen legálisan tehetett, amit csak akart.

Viszont egyik tinédzser sem számított arra, hogy út közben találkoznak. Hatalmas dugó volt a városban, így a két taxi egymás mögött rostokolt már fél órája, mikor utasaik kiszálltak az autókból. A lány azért, mert idegességében nem tudott már egy helyen ülni és azt hitte, a friss levegő jót fog tenni. A fiú azért, hogy szívjon el egy jó kis cigit, amíg várakoznak.

Észrevették egymást, de annál tovább egyik sem foglalkozott többet a másikkal, mindketten el voltak merülve a saját gondolataikban. Viszont egy-egy oldalpillantással csak felmérték egymást. És abban a pillanatban, ahogy szemük egy vonalba került, sorsuk visszafordíthatatlanul egymásba fonódott.

Két órával később hősnőnk nyugodtan gubbasztott a könyvtárban, egy izgalmas regénnyel a kezében, amely teljesen elterelte a figyelmét minden problémájáról. Hősünk pedig a hatalmas piamennyiséget vette számba, arra az eredményre jutva, hogy nem biztos, elég lesz.

A buli remekül alakult, mindenki ivott, táncolt, énekelt, vagy éppen a sarokban smárolt valakivel, ha nem volt szabad szoba. Mindenki Greg-et ölelgette és hálálkodott neki a hatalmas sikerű buliért, pedig nem is ő volt a házigazda, hanem a meleg haverja, Pete. Elég csúnyán elárultam szegény srácot, de ez volt az igazság, amit Greg-en kívül senki nem tudott, Pete jól őrizte a titkát. Vagyis na, ez relatív, mivel Greg rájött. Viszont ez nem akadályozta meg őket semmiben, mikor kiderült a titok, nem lett hirtelen vége a barátságuknak, hanem ugyanúgy folytatódott, és ez volt benne a szép. Most viszont egyikük sem volt kifejezetten gyönyörű állapotban, pedig köztudott, hogy a két srác, minden csaj (és minden pasi) álma. Általában.

Sophie éppen a regény végén járt, mikor meghallotta két évfolyamtársnője hangját, akiket egyébként ki nem állhatott. Nem akart összefutni velük, ezért elbújt a tudományos könyvek mögé, mivel biztos volt benne, hogy arra nem mennek. Leültek két babzsákba, kezükben a legfrissebb pletykákat és divatot tartalmazó szennylapokkal és elkezdtek beszélgetni. Sophie nem akart hallgatózni, de egy érdekes mondatra felkapta a fejét:

- Nem hiszem el, hogy minket nem hívtak meg az évszázad bulijába! Te fel tudod ezt fogni, Monica?

- Pedig én mindig azt hittem, hogy Pete odavan értem... Ezek szerint az informátorom nem mondott igazat.

- Nekem Greg kell. Főleg azért akartam elmenni erre a partira, hogy megszerezzem magamnak azt a hihetetlenül helyes srácot. De ez meghiúsult.

- Miért nem megyünk oda még csak azért is? Mit szólsz, Amber?

- Nem tudom, lehet, nem lenne jó vége... Természetesen, én is akarok menni. De nem akarom magamra haragítani a fiúkat.

- Igaz is. Akkor csapjunk egy csajos bulit nálam! A szüleim nem lesznek itthon egész hétvégén. Gyere, jó lesz.

- Rendben van. Akkor előbb menjünk el hozzám, hogy vegyük el a cuccaimat.

- Oké.

- Figyelj csak...

- Mondd.

- Van egy kis...khm...tudod...

- Van füved?!

- Ne ordibálj már, te agyalágyult!

- Juj, ne haragudj, Amber, én nem akartam...

- Jójó, csak hallgass. Menjünk inkább.

Sophie leült az egyik babzsákba, és el kezdett gondolkodni a hallottakon. Az évszázad bulija? Pete és Greg? Biztos a meleg, szőke srác meg a jóképű haverja a suliból. De hiszen ő ült az előttem haladó taxiban!

Sophie agya tele lett ezekkel a gondolatokkal, ezért inkább elhagyta a könyvtárat, hogy gondolkodhasson a kellemes nyári égbolt alatt. Akaratlanul is a taxiállomás felé ment, de mielőtt odaért leült egy padra, hogy tisztázza magában, mit is akar tenni éppen. El akar menni abba a buliba! Soha nem volt egy ilyen buliban sem, alkohol soha nem járt a testében, nem tudta, milyenek az ilyen esték, de amit eddig hallott róluk, nem is volt olyan rossz. Viszont nincs meghívva...

Leintett egy taxit, beült és gyorsan bediktálta a címet. Mielőtt meg tudta volna gondolni magát, már sebesen közeledtek a város széle felé. Egy fekete csőfarmer volt rajta, kihasított térdekkel, egy szürke ujjatlan póló, és a derekára volt kötve egy piros-fekete ing. Biztos jó egy buliba. A haja laza hullámokban omlott a hátára, halványan ki volt sminkelve, de éppen csak annyira, hogy a szemeit tökéletesen kihangsúlyozza. Megfelel.