Sophie

V.

Az összes ott lévő ember szája leesett. Mindenki tapsolt és gratulált nekik, hogy milyen szépen előadták. Egyedül Greg nem mosolygott tapsolás közben. Amint elcsitult a hangzavar és a többiek új dalba kezdtek, Sophie félrehívta a fiút.

- Mi a baj?

- Semmi.

- Látom, hogy zavar valami.

- Semmi bajom, csak láttam, hogy néz rád Mike.

- Hogy?

- Mint, aki túlságosan beleélte magát a dalszövegbe.

- Ugyan már, Greg. Te féltékeny vagy?

- Egy kicsit.

- Miért?

- Mert az én barátom vagy és nem akarlak elveszíteni.

- Biztosíthatlak róla, hogy nem fogsz.

- Még miatta sem?

- Főleg miatta nem.

- Köszönöm.

Sophie-nak imponált Greg féltékenysége, hiszen már az első perctől kezdve tetszett neki, úgyhogy sunyi mosollyal hátat fordított és visszaült a fűbe.

Greg viszont nem ült mellé hanem arrébb ment és elkezdett beszélgetni valami festett hajú, piercinges lánnyal. Sophie nem nézte ezt jó szemmel, ezért visszament Mike mellé, és elénekeltek együtt még egy-két dalt.
Körülbelül éjjel egy óra lehetett, mikor Sophie úgy döntött, hogy hazaindul. Elköszönt mindenkitől, kivéve Greg-től, aki már három lány társaságában ült a fűben. Szerencsére volt nála fülhallgató, úgyhogy egész úton zenét hallgatott. Ez volt az első alkalom, hogy Greg nem kísérte haza. Nagyon rosszul esett neki, ezért, mikor hazaért, egyből a felső kis szobába ment cigizni és lenyugodni. Kettő körül jött egy üzenete Greg-től:
„Mikor léptél le?"
„1 körül."
„Miért?"

„Fáradt voltam."
„Akkor most miért nem alszol?"
„Semmi közöd hozzá."
„Figyelj, sajnálom. Teljesen hülyén viselkedtem. S még haza se kísértelek, nagyon rosszul érzem emiatt."

„Miért csináltad?"
„Féltékeny voltam."

„És bosszúból három festett libával enyelegtél."
„Az is egy hatalmas hülyeség volt tőlem. Tényleg nagyon sajnálom, nem akartam elrontani az estédet."

„Mégis sikerült."
„Ki tudnál jönni? Itt vagyok a kaputok előtt."
„Tessék?"

„Komolyan."

Sophie teljesen le volt sokkolva. Gyorsan felöltözött, és kiosont a házból. De a kapu előtt nem volt senki. Kezdett nagyon bedühödni, mikor valami pisszegést hallott a jobb oldalán lévő fa alól. Ott állt Greg.

- Sophie, figyelj. Tényleg nagyon sajnálom, nem akartalak megbántani, teljesen meghülyültem. – még soha nem szólította a nevén a lányt.

- Nem haragszom, csak rosszul esett.

- Tudom. Éppen ezért vagyok itt. Meg tudsz bocsátani? – két kezébe fogta a lány arcát, és felemelte annyira, hogy pont a szemébe tudjon nézni.

- Természetesen. De soha többet ne csináljuk ezt egymással. – Sophie szíve a torkában dobogott.

- Megegyeztünk. – és adott egy puszit a homlokára.