Sophie

IV.

Greg azonnal észrevette a lányt, mikor belépett a kapun. Automatikusan elmosolyodott, de próbálta leplezni valódi érzéseit a haverjai előtt, viszont alig várta, hogy a lány végre a közelében legyen.

- Sziasztok. – érkezett meg Sophie.

- Szia, tündérlány. – köszöntek egyszerre a fiúk, majd szerre megölelték.

- Mi a helyzet veletek? Ugye ti is ugyanúgy utáljátok a hétfőket, mint én?

- Szerintem még jobban, mint gondolnád.

- Hogy aludtál? – kérdezte Greg.

- Jól, csak keveset. – jött a frappáns válasz.

- Mi az első órád?

- Irodalom. Tényleg, erről jut eszembe. Pete hol van?

- Szokás szerint, késik. És szerintem még mindig másnapos.

- Az meglehet. De mindjárt csengetnek, gyertek.

- Nem szívsz el egy cigit még velünk?

- Itt? Most? Mindjárt kezdődik az órám és amúgy is suli területén nem szabad.

- Dehogynem. Gyere na, kapsz az enyémből akkor, nem kell begyújtanod egy egész szálat.

- Nem szoktam teljesen bele ebbe a „rosszkislány" szerepbe.

- Semmi baj, tündérke. Kérsz?

- Persze.

Így történt, hogy Sophie áthágott egy iskolai szabályt, ami először rosszul érintette, de aztán megint befészkelődött az a gondolat a fejébe, hogy csak egy élete van, úgyhogy mindent el kell egyszer kezdeni. Igazából egy idő után már jó érzés töltötte el, már nem bánta a dolgot.
Egész nap Greg bandájával lógott, akiket kezdett egyre jobban megkedvelni. Mindenki furcsán nézett a társaságukra, főleg azért, mert Sophie is benne volt. Persze, nem hanyagolta el az osztálytársait sem, legalábbis azokat, akikhez nem csak holmi felületes kapcsolat fűzte. Tulajdonképpen jól telt a napja, Patrick, Rob, Pete, Greg, Mike és Lucas társasága megtette a hatását. Suli után elmentek egy hangulatos kis kajáldába, ahol Sophie még soha életében nem járt, de nagyon megtetszett neki. Felfalták az „étterem" összes hamburgerét és az egész helyiséget megtöltötték cigi füsttel. Nagyon jól érezték magukat, mindenki őket nézte, mert hangosan nevettek, viccelődtek, piszkálták egymást. Csak egyszerűen élték az életüket, ahogy minden normális tinédzser. Csak ők kicsit jobban érezték magukat az átlagnál.

Körülbelül hat óra lehetett, mikor elhagyták a helyet. Sophie elindult haza, mert a „rosszlány" imidzsébe nem illett bele az, hogy ne írja le a házi feladatait. Greg ismét hazakísérte.

- Megint jövök veled, nem szabadulsz meg tőlem.

- Huu, de rossz nekem.

- Minden rendben otthon?

- Hát, nem igazán beszélgetünk, úgyhogy ja, elvagyunk. Nálatok?

- Nálunk mindig ugyanaz. Most, hogy megnyertem azt a pénzt, kicsit jobb a helyzet.

- Mit nyertél?

- Nyertem pókerben egy hatalmas összeget.

- Mikor?

- A buli előtt pár nappal. Felét odaadtam anyámnak, a másik felét pedig megtartottam.

- Ejha. Ügyes vagy. Akkor veled nem fogok leállni pókerezni.