Sophie

VIII.

Sophie másnap reggel sokkal korábban ébren volt a szokásosnál, mivel aznap Greg szülinapja volt, így előszedte a már kész ajándékát és rohant máris hozzá, hogy ő tudja felkölteni. Normális esetben náluk aludt volna, megkönnyítve a saját dolgát, de muszáj volt tanulnia akkor éjjel, mivel megbukni még mindig nem szeretett volna. Így inkább bevállalta azt, hogy két órát alszik éjjel, csak legyen meg a jó jegy és Greg is legyen boldog. Út közben felköltötte az alvására nagyon igényes Pete-t egy telefonhívással:

- Pete! Fel kell kelned, beszélnünk kell a ma estéről!

- Arghhhbnlm

- Értem én, hogy felköltöttelek, s minden, de ez fontos. Próbálj meg emberi hangokat kiadni. Csak kérdéseket fogok feltenni, hogy könnyebb legyen neked.

- Grghhh

- Megvan minden az esti bulihoz?

- Ja

- El van minden más is intézve?

- Uhum

- El fogsz késni suliból?

- Nemtomhrrghhhh

S azzal vissza is aludt.

Greg anyukája mosolyogva nyitott ajtót a talán túlságosan is izgatott Sophie-nak. De az is lehet, hogy kissé túlpörgött a három csésze kávétól. Berohant Greg szobájába és egyenesen ráugrott.

- Boldog szülinapooooooot! – ordította teli torokból.

- Te jó ég. Teljesen megbolondultál, te lány?

- Nem. Csak szeretleek!

- Én is szeretlek téged általában, de nem hajnalban.

- Ne már. – nevetett fel Sophie. – Hoztam ajándékot.

- Akkor jó. – húzta magához Greg a lányt.

Két órával később nevetve léptek be az iskola kapuján a hátsó udvar felé tartva, ahol a többiek nagy üdvrivalgással fogadták őket. Mindenki egyenként köszöntötte az ünnepeltet, mindenki vidám volt, hiszen tudták, hogy este hatalmas bulit csapnak. Még szerencse, hogy Greg szülinapja péntekre esett.
A nap nyugisan telt, senki nem stresszelte a társaságot. Sophie megírta a dogáját, amire tanult egész héten, de sikerült is neki maximális teljesítményt nyújtani, így nem volt gond tovább. Már jócskán benne voltak az őszben, bármelyik nap lehetett arra számítani, hogy egyszer csak elkezd havazni. Arrafele ez nem volt szokatlan. De ez senkit nem riasztott el a kinti lógástól, főleg nem az esti bulitól, amit abban a házban tartottak, ahol Sophie és Greg először találkozott. Pete ötlete volt és mindenki lelkesen támogatta, Sophie csak pirulva mosolygott rájuk. Mivel meglepetésnek szánták, senki nem mondhatott semmit a fiúnak és valaki mindig le kellett foglalja valamivel, hogy a többiek tudjanak intézkedni. A világ legjobb buliját akarták összehozni. Majdnem sikerült is nekik, csak arra nem számítottak, hogy Greg apja részegen betámolyog volt családja otthonába.

- Mit keresel itt, Matthew? – szegezte neki egyenesen a kérdést Greg anyja, Lola.

- Visszajöttem! – ordította artikulálatlanul.

- Mi volt ez az ordítás? – kérdezte Sophie összerezzenve Greg karjaiban.

- Attól tartok, semmi jó. Ez apám hangja. És nem a józan apámé.

- Mit keres itt? Mi lesz most?

- Nem tudom. Te itt maradsz, én meg kimegyek, hogy kirakjam.