Isn't just a girl I Marvel f.f.✔️

#13

Vissza változott.Teljesen lefagytunk.Nem Alan volt az,sőt,nem is fiú.Egy fiatal lány volt ő.
-Igen.-válaszolt Wanda utóbbi kérdésére.-De meg volt rá az okom.
Értetlenkedve nézett ránk amiért nem szóltunk egy szót se.
-Az öcsém haldoklott.Gyógyszerre kellett.-majd bekönnyezett.-De már mindegy.És amúgy visszavittem a pénzt a bankba titokban.
-Ki vagy te?
-Kennedy,Kennedy Beckinson.Ti bosszúállók vagytok?
-Én igen,ő még nem.Még.-mondta neki Wanda,majd rám mutatott.
-Ez azért egy kicsit túlzás.-nevettem el magam.-Viszont velünk kell jönnöd.
-Miért?-kezdett el hátrálni.
-Nem akarunk bántani.Csak hát olyan vagy,mint mi.-majd lehajoltam egy kavicsért.
-Mint mi?-nézett rám a Maximoff lány.
Lefagyasztottam a követ majd Wandának passzoltam.-Mint mi.
Ő neki még nem beszéltem a képességemről.
-A Maximoff lányt ismerem,de téged nem.-jött oda hozzám Kennedy.-Ki vagy te?
-Stark lánya.Riley Westin.-nyújtottam
kezemet felé.-Gyere!Elmegyünk a motelbe ahol megszálltunk aztán elindulunk.

Nem gondoltuk,hogy ilyen hamar végzünk itt Manhattanbe amikor idejöttünk.Elég volt 1 nap és már haza is térhettünk a bázisra.

-Hogy-hogy ilyen hamar itthon vagytok?-jött velünk szembe Tony.-Csak nem ő a láthatatlan csínytevő?
-De.Ő itt Kennedy Beckinson.Már lerendeztük a lopásokat.Minden rendben.-mondta apámnak Wanda.
-Rendben.Adjatok neki egy szobát.Azt hiszem Riley tőled kettővel van egy hely.-majd odamutatott.
-Okés.-majd új lakhelyébe vezettem a lányt.
-Nekem még el kell rendeznem valamit.Sziasztok!-köszönt el tőlünk a Maximoff lány.
Egy kicsit zavart a gondolat,hogy Alan még mindig nem került elő.Vajon tényleg nem élte túl?Vagy valami más van a dolog mögött?
-Ez itt az új szobád.Most viszont menjünk,vegyünk neked új ruhákat,kellékeket.

A vásárlás után már kicsit oldódott a lány.Többet nevetett,mosolygott,kérdezett.Nagyon örültem ennek.Biztos nehéz volt neki egyedül legyőznie a fájdalmat,hogy meghalt az öccse.
-Nem is tudtam,hogy Starknak van lánya.-ült le ágyára,miközben én a ruháit pakoltam a szekrénybe.
-Én is csak másfél hónapja tudom.Addig árvaházban voltam.És a te szüleid hol vannak?
Csöndben ült a takaróján,és a földet bámulta,amikor egyszercsak megszólalt.
-Már 12 éves koromban meghaltak.Onnantól én vigyáztam az öccsémre,Davidre.
-Úristen,nagyon sajnálom.-leültem mellé.
-Nem kell már 4 éve ennek.-folyt le egy könnycsepp ajkáig.
-16 éves vagy?!
-Igen.
-Sokkal idősebbnek gondoltalak.És ezt vedd bóknak.-mosolyogtam rá.
-És te?
-Én 18 vagyok.
-Te mikor kaptad meg a szupererődet?-kérdezte ismét vidáman.
-Akkor amikor idekerültem.És te?
-Egy éve körülbelül.Akkor még csak arra használtam,hogy ne halljon éhen az öcsém és szerezzek neki valami ennivalót.
-Na lassan megyek edzeni.Van kedved velem tartani vagy inkább ismerkedsz a hellyel?
-Szívesen!Itt már nem használhatom holmi lopásra erőmet.Hasznosítanom kell!-majd felállt.
-Na ez a beszéd!

Lia:
Na mint látjátok sikerült összehozni még egy részt.Remélem elégedettek vagytok!☺️❤️Várom az újabb visszajelzéseket.Puszi.