i'm fine [vmin] ✔︎

Nyolc: "miért?"

jimin nehézkesen nyitogatta pilláit, és fogalma sem volt hol van. már nem fázott, egyszerűen csak borzasztóan fáradt volt.

nyammogott párat, majd ásított egyet és egy apró gombócba húzta össze magát, a takarót gondosan maga alá nyomogatva.

"kellemes?" hallotta háta mögül, mire fejét elfordította, de igyekezett azért a helyén maradni.

"miért vagy a szobámban?" kérdezdte rekedtes hangon, ami így is magasnak hatott taehyungé mellett.

"te vagy az én szobámban." mutatott körbe az idősebb, majd közelebb lépve jiminhez az ágy szélére ült. "fordulj ide..." mondta, mire a kisebb lassan megfordult. annyira... hiányzott neki taehyung...

"hogy kerültem ide?" kérdezte halkan, kerülve a másik tekintetét.

"éppen minseot kísértem ki, mikor megláttalak a lépcső aljában ájultan, így őt hazaküldtem, téged felhoztalak a szobámba és írattam anyával igazolást." magyarázta, mire a lány neve hallatán jimin észrevétlenül megfeszítette állkapcsát. aztán homlokát ráncolta.

"miért nem az én szobámba vittél?"

"abba a ronda szobába nem volt kedvem belépni." mondta az idősebb az igencsak bugyuta választ.

"hogyne... és amúgy... mégis mi a bajod? most is ápolsz, elvittél suliba, aztán normálisan kommunikáltunk... tegnap meg egy paraszt voltál. megértem, hogy számodra kábé minden fontosabb nálam, éppen ezért, nem értem, mié-" hadarta a fiatalabb, de taehyung közbevágott.

"és számodra?" nézett mélyen jimin szemeibe.

"mi?" pislogott a kisebb értetlenül.

"számodra minden fontosabb nálam?" kérdeze, tekintetét a fiún tartva. "őszintén." mondta, kissé mintha fenyegette volna.

jimin sokáig gondolkodott. alsó ajkát rágta, sokszor nyitotta száját, hogy nekikezdjen, de mindig kellően elbizonytalanodott ahhoz, hogy elkezdje.

"nem." nyögte ki végül. taehyung kurtán bólintott egyet, majd halkan sóhajtott.

"nekem sem, jimin." mondta alig hallhatóan, majd elkapta tekintetét.

"akkor miért vagy velem mindig olyan rideg? miért bántasz állandóan?" ült fel jimin, szorosan maga körül tartva a takarót, kiélvezve, hogy bátyja kellemes aromája lengi őt körbe.

"mert... ennek sok oka van jimin. és nem vagyok hajlandó megosztani őket." felelte taehyung, élesen beszippantva a levegőt.

"én... azt akarom, hogy olyan legyél, mint amikor a kórházban voltam. azt akarom... hogy végre ki tudjak rajtad igazodni." felelte reszketeg hangon a kisebb, majd ledobva magáról a takarót, ami eddig amolyan pajzsként szerepelt, majd az ajtó felé indult, de mikor észrevette, hogy bátyja túlméretezett pólóján és saját boxerén kívül csak zokni van rajta, megtorpant és arca egészen vörös árnyalatot vett fel.

"mi ez rajtam? miért vetkőztettél le?" fordult meg, számonkérően pislogva tehyungra, aki csak halkan felnvetett.

"csaknem zavarban vagy?" kérdezte szórakozottan, mjd lassan felállva jimin elé lépett.

"nem!" dobbantott egyet a fiatalabb, akár csak a kisgyerekek, egészen felfújva arcát.

"aranyos, hogy haraggal próbálod mindezt leplezni." vigyorgott a magasabb, majd jimin derekát lazán átkarolva magához húzta őt és egészen egyszerűen csak átölelte.

"tae, én..." kezdte a fiatalabb, de taehyung félbevágta őt. megint.

"meg ne szólalj, vagy kidoblak az ablakon."

így aztán jimin csendben, ám magában sikoltozva lassan átölelte bátyját, óvatosan, hogy még véletlenül se legyen kellemetlen a helyzet. legalábbis ennél kellemetlenebb.

nem sokáig álltak így, fél perc elteltével taehyung elengedte jimint, mire az szó nélkül, bajsza alatt mosolyogva kisietett a szobából. a rajta lévő pólót eszében sem volt visszaadni. végre bővíthette egy darab pulcsiból álló gyűjteményét eme szürke pólóval. a párnája alatt lapuló darabnak is megmaradt taehyung kellemes illata, de az új szerzemény aromája intenzívebb volt, így jimin miután bekuckózta magát takarójába, fejére húzva az anyagot szagolgatni kezdte, közben bágyadtan mosolyogva.

"sosem leszel igazán az enyém, nemde?" suttogta, majd lehunyva szemeit lassan elszundított.

taehyunggal álmodott. éppen hazaért az iskolából, az idősebb egy meleg öleléssel köszöntötte. hideg tél volt, így még kellemesebbnek hatott a házban szétáradó meleg. bátyja lehúzta fejéről a gombócos, kötött sapit, így láthatóva váltak szőke tincsei.

"végre hazaértél jiminie. anya pitét sütött, ha gondolod, vágok neked belőle. aztán megnézünk egy filmet?" ölelte át az idősebb a derekát, mire piros arccal lehajtotta fejét.

"megnézhetünk." felelte zavartan, majd felpillantott. taehyung közelebb hajolt hozzá, orrhegyük éppen összeért, aztán...

"jiminie... ébredj..." gyengéd simogatásra ébredt, nyűgösen nyitogatta pilláit. édesanyja mosolygott le rá. "készítettem levest. jó lenne, ha ennél egy kicsit." a fiú csalódottan felsóhajtva bólintott.

"megyek anyu..."

sziasztok! elnézést kérek a késésért, de a wifi itthon kissé invalid állapotban van, így egyik könyvemet sem tudom majd frissíteni, amíg meg nem érkezik az új router... remélem megértitek, addig is igyekszem a részekkel!

köszönöm, hogy elolvastad!

-shoya