P.S.I LOVE YOU

Huszonöt

Idegesen doboltam a vastag kesztyűbe bújtatott ujjaimmal a térdemen miközben felfele tartottunk a zöld jelzésű felvonóval a hegy teteje felé. A Norris családban kivétel nélkül mindenki tud síelni és Snowboardozni. Ez nem is csoda, hiszen egészen kicsi koruktól járnak ide, volt idejük beletanulni ebbe a sportban. Velük ellentétben én viszont most látok ennyi havat a hegyen és most ülök először sífelvonón.

A kezeslábas, és a kabát amit a mai napra kaptam kölcsön meglepően kényelmes és nagyon meleg volt. Fejemen ugyan az az egyen sapka virított, mint Landoén, mivel a fiú ragaszkodott hozzá, hogy ezt viseljük. Az egyetlen amihez nem tudok hova tenni az a lábamon éktelenkedő, rettentően nehéz műanyag csizma és a hozzá csatolt deszka. 

- Kiszállunk! - fészkelődött mellettem Lando ahogy a kiszállást jelző táblához érkeztünk a hegy tetején. A fiú megfogta a kezem és finoman segített leemelni a felvonó kényelmetlen, műanyag üléséről. 

Mi voltunk az elsők akik megcsodálhatták ahogy a napsugarak elérik a hegy tetejét ott pedig vakító fényességgel verődik vissza a több réteg hó tetejéről. Körülöttünk mindenféle nyelven ebszéltek az emberek, a sok dialektus között csak kapkodtam a fejem. Előttünk közvetlen egy kis fa ház állt, kívül asztalokkal, ahol az emberek a csuszások között megállhattak és fújhattak egyet. Habár a hőmérséklet jóval a nulla fok alatt volt, mégis voltak akik egy szál pulcsiban vágtak neki a lejtőnek. A hütte, mint egy központi helyet foglalt el. Balra volt a zöld jelzésű, kezdőknek való pálya. Jobbra a sárga, ami már a jóval tapasztaltabbak pályája. Pár méterre a sárga pályától pedig egy kék és egy fekete is azoknak akik valamilyen extrára vágynak. Utóbbi kettő természetesen csak a profik terepe, kezdőnek ott nincs helye. 

- Izgulsz? - fordult felém Lando, kezeit amikkel közelebb húzott magamhoz, vastag, fekete kesztyű borította. Idegesen bólintottam egyet, mire a fiú nagy hahotázásba tört ki. - Végig melletted leszek. - kesztyűs kezét az állam alá vezette, hogy kissé feljebb tudja emelni a nevetése miatt leszegett fejemet. Ajkai lágyan siklottak az enyémekre, csókja meleg volt édes. A reggeli csokis sütit még most is éreztem rajta. Legszívesebben itt maradtam volna a hegytetőn, Lando ölelésébe burkolódzva, ajkait ízlelve, hogy elkerülhessek mindenféle esés-kelést. 

- Egész végig smárolni fogtok vagy csúszunk is párat? - Oli szarkasztikus kis megjegyzése zavart meg minket. Egyszerre néztük az előttünk álló, fehér kabátos fiúra aki szemöldökét húzogatva cuppogni kezdett miközben körülöttünk csúszkált a lécein. Lando már készült, hogy ellökje testvérét, aki gúnyt űz a szerelmes kisöccséből, ám a fiú barátnője előbb ragadta meg a kapucniját és állította meg maga mellett. 

- Hagyd már őket. - Savannah fegyelmezése hatott a fiúra, aki szinte azonnal abba hagyta Lando piszkálását. Az eseményeket anyjuk csak fejcsóválva nézte végig, hiszen tisztában volt vele, hogy a két fiú életkorukat teljesen elfelejtve, néha nagyon is éretlenül képesek viselkedni. 

- Lando drágám, vigyázz Issyre. - búcsúzott el tőlünk Marlene. A család minden tagja kivétel nélkül a sárga pálya felé vette az irányt, hogy együtt csúszhassanak le. A két lány, Flo és Cisca nevetgélve integettek nekünk miközben sok szerencsét kívántak. Kissé kínosan éreztem magam amiért még a kis Cisca is otthonosabban mozog ezen a havas terepen. 

- Oké, akkor készen állsz? - tette fel nekem a végső kérdést Lando majd a szemére húzta a védőszemüveget. Követtem a példáját és aprót bólintva elfogadtam a  fiú segítő kezeit, aki ez idő alatt szorosabbra húzta bokája körül a deszkájához erősített cipőt és irányba állította snowboardját.